Századok – 1973
Történeti irodalom - Budapest társadalmának és gazdaságának száz éve. 1872–1972 (Ism. Szilágyi János) 1289/V–VI
FOLYÓIRATSZEMLE 1289. A Kommün világossá tette, hogy a forradalom győzelmet arathat, de mindjárt itt felmerült egy további kérdés: miként készítsék azt elő, miként biztosítsák a győzelmet? Spontán forradalomra számítsanak-e, vagy a tömegek alapos előkészítésére, szervezettségére? A szerző Plehanov, Lenin és Trockij sorait idézi arra vonatkozóan, hogy a marxisták a politikai párt megteremtését, a célok, módszerek tudatos kialakítását előfeltételeként tekintették annak, hogy a forradalom tartósan fennmaradhasson, pontosabban a bukás egyik okát e feltételek hiányában jelölték meg. Érdekes észrevételeket találhatunk Comte-nál az anarchisták felfogásáról. Jóllehet Bakunyin és méginkább Kropotkin a spontán tömegmegmozdulásoknak volt a híve, a Párizsi Kommün eseményeiről szólva szintén olyan következtetéseket szűrtek le, hogy az ellenséges túlerő miatt szükség van a forradalmárok előzetes megszervezésére. Vagyis az anarchisták bizonyos fokig saját ügyük sikerre vitele érdekében már elvi kompromiszszumok megtételére kényszerültek. Amennyiben ez általában a forradalmárok megszervezése vonatkozásában befolyásolta őket, ugyanez jelentkezett akkor, amikor a forradalom fegyveres alakulatairól esett szó. Itt is első fokon szinte valamennyi forradalmi csoport azonos következtetésekre jutott: a nép általános felfegyverzésére van szükség. Ez volt a lényegesen új, a felfegyverzett nép és a fegyveres hatalom összeesése, ez az, amit Marx is, Lenin is aláhúzott. Mindemellett már korán eljutottak annak a tételnek elismeréséhez, hogy a fegyveres erő felállításánál is szükség van a spontaneitás mellett nagyfokú szervezettségre is> Comte rávilágít jónéhány más kérdésre is. így arra, hogy noha a forradalom győzött, rövid ideig tarthatta csak magát. A forradalmi nemzedékek többször elemezték, szükség volt-e a polgárháborús összecsapásokra. A bolsevikokról Comte megállapítja, hogy erre igennel feleltek, ugyanúgy mint az anarchisták. Míg azonban Kropotkin inkább teljes azonosságot vállalt a Kommünnel, Lenin kritikusan hangsúlyozta, hogy a Kommün milyen esetekben lehetett volna határozottabb. Heves vitákat váltott ki az is, hogy szükség van-e polgárháborús időszakra vagy sem. Comte megállapítja, hogy az anarchisták és a bolsevikok elkerülhetetlennek tartották a polgárháború vállalását is a forradalom sikeréhez vezető úton, míg a mensevikek reménykedtek ennek megkerülhetőségében. A legélesebb vitákat természetszerűen a hatalom centralizálása váltotta ki, hiszen e kérdésben maguknak a kommünároknak, sőt az Internacionálé tagjainak véleménye is ismeretes módon élesen eltért, ütközött. Az orosz forradalmi visszhang ugyancsak élesen megoszlott. Az egyik póluson Bakunyin és az anarchisták a teljes decentralizáció, a városi autonóm kommunák mellett törtek lándzsát, a másik póluson talán Trockij ment el legmesszebb, aki a községi autonómiát „kispolgári reformizmusnak" minősítette. Comte hangsúlyozza, hogy az újtípusú demokrácia tartalmi jegyeit számbavéve, míg a narodnyikok az autonóm kommunák megszületését ünnepelték a Kommünben, az anarchisták ennél tovább jutottak. A társadalmi felszabadulás kezdetét látták a forradalomban, a mensevikek a Kommün demokratizmusát méltatták, s Comte szerint nem látták meg, nem írtak a Kommün tevékenységének arról az oldaláról, ami egyúttal a proletár diktatúra jelentkezését, érvényesülését bizonyította. (Le Mouvement Social, 1971. okt—dec. szám, 49—65. I.) J.
