Századok – 1973

Folyóiratszemle - Klibanov A. I.: Avvakum mint kultúrtörténeti jelenség 1282/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1283. történeti jelenségként értékelte, hanem a nép demokratizmus iránti igényét, a fennálló viszonyok elleni tiltakozását látta benne tükröződni, szemben például N. F. Kaptyereffel és P. Sz. Szmirnovval. Ugyanakkor fellépett az óhitűek demokratizmusát modernizáló nézetek ellen is, hangsúlyozva, hogy nem valamiféle korakapitalisztikus, polgári alapú demokratizmusról van szó ez esetben, hanem az egykorú orosz társadalmi valóságban továbbélő ún. patriarchális demokratizmusról. Ennek ismérveit Engels munkái alapján határozza meg. A középkori Oroszországban az osztálytársadalom kialakulása előtti egyenlőség tudata a nép kultúrájában tovább élt. Erre épített Avvakum, ezt igyekezett egyesíteni a korai keresztény tanítások és a humanizmus elemeivel. Irodalmi hagyatékával ellentétben, Avvakum vallási világnézete kevésbé foglalkoztatta a szovjet kutatókat, pedig tanulmányozása megmutatta, hogy e tekintetben is eltértek nézetei a kanonizált pravoszláviától. A különbözőség megértetése érdekében Klibanov fontosnak tartja elhatárolni egymástól a feudális kor egyházi kultúráját, amely erősen elvonatkoztatott volt, ós a kor népi kultúráját, amelyre az érzékimaterialista szemlélet volt jellemző. Kölcsönösen módosították, torzították egymást. Avvakum és a kanonizált pravoszlávia tanítása közötti különbség a cikk szerint más, mint a korai eretnekségek vagy a kortárs ún. „krisztushívők", ill. a később megjelenő ún. „egyházi kereszténység" eltérése a hivatalos egyházi felfogástól. A szerző N. M. Nyikolszkij: Az orosz egyház története (Moszkva, 1930) c. monográfiája alapján a raszkol paraszti résztvevőinél kereszténység előtti hitük elemeit mutatja ki, amelyeket aztán Avvakum az apokrif írásokkal egyeztetett. Szovjet kutatók megállapításait (D. Sz. Lihacsov, V. E. Guszev, N. K. Gudzij), Avvakum-idézeteket vet egybe a cikk annak érdekében, hogy rávilágítson a XVII. századi főpap realisztikus nyelvezetére a filozófiai konkrétról és absztraktról kitapintható nézeteire. Megállapítása szerint Avvakum gondolkodásmódját nem annyira az elvont fogalmiság, mint inkább a konkrét érzékletesség jellemezte, s ez tette lehetővé számára, hogy írásaiban, papi tevékenységében a bibliát nemcsak nyelvezetével, de fogalmai tartalmával, sőt gondolatilag is a korabeli orosz népi tudathoz közelítse. Fontosnak tartotta, hogy a nép megértse, elfogadja papjai tanításait, a papi hivatásnak csak a közösségben feloldódva, hatva látta értelmét. Az ember és a természet kapcsolata is foglalkoztatta. Tájábrázolásait egyesek már-már reneszánsz jegyekkel illették. Szerző szerinte tekintetben is inkább a nemzetségi kor szemléletét kell látnunk Avvakumnál. Teológiai nézetei egyéni ízű szintézisnek tekinthetők. Igaz, pravoszlávnak vallotta magát, de nem elégedett meg a kanonizált hittételekkel. Az egyház feladatát abban látta, hogy a tiszta, igazi, eredeti keresztény eszméket terjessze, törekedjék megvalósítani. Ezeknek az eszméknek a megismerése érdekében tanulmányozta a hellénisztikus kor kultúráját, az apokrif írásokat, sőt a patrisztika korát is. Ismereteit a népi kultúrában fellelhető vallásfelfogás elemeivel ötvözve mintegy a maga és a kor orosz valósága képére formálta a pravoszláviát. Teológiai nézetei, amelyeket érdemben a múlt század végén kutattak (A. K. Borozgyin, P. Sz. Szmirnov), számos filozófiai jellegű probléma értelmezésébe nyújtanak bepillantást. Az emberi szabadság, a szabadakarat, az egyenlőség és az uralkodás problémáit emeli ki a cikk. Utal az egyenlőség és szabadság sajátos középkori-egyházi értelmezésére, amely nem a társadalmi valóságban, hanem isten előtt és erkölcsi aspektusból értelmezte ezeket a kategóriákat. Avvakum az egyenlőség problémáját a feudális kor formálódó függési és uralmi viszonyaival szembesítve vizsgálta. De bontatlanul, az idealizált nemzetségi társadalomnak a közösség érdekében uralkodó vezetőivel azonosítja kora uralkodóit, akik, mint isten, a „jó" érdekében uralkodnak. Az emberek közös, pozitív vonását is arra alapozza, hogy az embert isten a saját képére teremtette. Az indirekt módon kielemezhető gnoszeológiai nézetekre is a lényegi és a jelenség-szint összemosódása jellemző.