Századok – 1973

Folyóiratszemle - Tann Jennifer: Richard Arkwright és a technika 1284/V–VI

1284 FOLVTÓIRATSZEMLE Befejezésül hangsúlyozza a szerző, hogy Avvakum tudatos eszmei álláspontot képviselt, hirdetett. Népszerűségét az biztosította, hogy a korabeli orosz népi tudat elemeivel azonosulni tudott, s Gorkijra hivatkozva, L. Tolsztojhoz hasonlítja a XVII. század végén élt főpapot. (Isztorija SzSzSzR 1973. 1. szám, 76—98. I.) M. Jennifer Tann: Richard Arkwright és a technika Fontos tanulmányok készültek már az újítókról és a tudomány fejlődéséről az ipari forradalomban. A vállalkozókról szóló tanulmányok azonban azokat elsősorban a szükséges tőke előteremtőinek tekintették, míg a tudomány és a technika fejlődését tárgyaló dolgozatok elhanyagolták magát az újítás belső folyamatát. Az újító vállalkozók a tárgyalás során végül is háttérbe szorultak. így eléggé tisztázatlan maradt az a kérdés, hogy mennyire kellett a vállalkozóknak ismerniük a tudomány és a technika eredményeit, mennyire kellett jártasaknak lenniük a műszaki ismeretekben. A vállalkozók egy része megpróbálta könyvekből kiegészíteni ismereteit és többen kísérleteket is végeztek. Jónóhányuk különböző filozófiai társaságok tagja lett, ahol a szabad eszmecserék tágították látókörüket. A vállalkozók nagyobb része, a kevésbé tehetősek, megfigyelték a mindennapi gyártási folyamatokat és így bővítették ismereteiket. Mindannyian komoly döntéseket hoztak vállalkozásaikon belül, figyelembe kellett venniük a technikai megoldások gazdasági vetületeit is, míg a feltalálók ezeket mellőzhették. A történészek a vállalkozókat általában tudományosan orientáltakra vagy jó üzletemberekre osztják. Híres példája ennek a Boulton—Watt páros. Arkwrightot a sikeres üzletember prototípusának tartják. Műszaki ismereteit általában megkérdőjelezik, az általános vélemény szerint mindenekelőtt mások találmányának megszerzésében volt ügyes. Ha újra meg akarunk győződni ezen kép helyességéről, akkor nem találmányai történetéhez, hanem tevékenysége egyéb oldalaihoz kell fordulnunk, hiszen nem remélhető, hogy találmányaival kapcsolatban új anyagok bukkannának a felszínre. A szerző Arkwrightnak üzemei energiaellátása terén kifejtett munkáját tette vizsgálódásai tárgyává. Arkwright első nottinghami üzemében lovakat használt a gépek mozgatására. Ez elmaradottnak tűnhet a vizienergia mellett, de volt egy nagy előnye azzal szemben. Az új üzemek csak több év alatt érték el teljes kapacitásukat és a lovak erejének felhasználása mindig az éppen már meglevő termeléshez szükséges energiát tudta szolgáltatni. Nem kellett az energiaellátást eleve a maximális kapacitásra méretezni. Ezért sokan az Arkwright-féle lovas hajtást tekintették mintaszerűnek induló üzemek számára. Következő két üzemét vizienergia felhasználására tervezte. Korábban feltételezték, hogy — tévesen — szegény energiaforrásokat választott ki telephelyül. Ez azonban nem igaz. Arkwright ráadásul nem egyszerű, hanem drága, bonyolult vizikerekeket alkalmazott. A fejlett kivitelezés hosszú távon busásan jövedelmezett is. Második vizienergiára települt üzemében már víztárolót is építettek. Ezek a korszerű vizikerekek lényegesen nagyobb teljesítményűek voltak mint az amkori gőzgépek. A bőséges energiaellátás a kevésbé energiaigényes új technikával szemben is biztosította a versenyképességet. Arkwright a Watt-féle gőzgép alkalmazásával még várt egy ideig. Először 1777-ben •érdeklődött a Boulton és Watt cégnél gőzgépek iránt, de aztán inkább maga kezdett at-