Századok – 1973

Folyóiratszemle - Klibanov A. I.: Avvakum mint kultúrtörténeti jelenség 1282/V–VI

1282 FOLVTÓIRATSZEMLE A történelmi-logikai módszer alkalmazásakor a történész a történelem logikájának felismerésével alkot magának összefüggő képet a múltról. A logika itt a történelem logikája, amelyet felismerve heurisztikus módszernek tekintenek az események szekvenciájának felderítéséhez. Tényleges alkalmazása sokban hasonlít a formáilogikai dedukcióhoz. Ennek fő példája a marxista történetírás, de minden fokozat-elmélet is ezt a logikát követi. Előnye, hogy az általánosítások tekintetében fölényt biztosít minden más módszerrel szemben. Sőt kezelhetővé teszi a hosszú időtartamú folyamatokat is. A harmadik magyarázó módszer az ún. elméleti módszer. Legfőbb védelmezője Eli Heckscher volt. Clapham azért kritizálta, mert véleménye szerint a gazdasági elmélet csak a jelen magyarázatára alkalmas, ez viszont már a történelmen kívül áll. Heckscher persze az elméletet szigorúan a gazdasági elmélet értelmében érti, elsősorban a kereslet és kínálat elméleti összefüggéseire gondolva. Szerinte az absztrakt ökonómiai összefüggések nem ismerete teljesen leértékeli a történészek munkáját. Ezért akarnak mindent gazdaságon kívüli tényezőkkel magyarázni. Ugyanakkor az elméleti magyarázat esetében ismétlődik az elméletek pluralitása. Ugyanarra a gazdasági jelenségre több, egymással gyakorlatilag „összevethetetlen" elmélet is alkalmazható. Heckscher annak idején hitt a továbbfejlesztett neoklasszikus elmélet helyességében. Ma nincs olyan gazdasági elmélet, amely hasonló funkciót tölthetne be, mint ahogy azt Heckscher elgondolta. Ezáltal az elmélet a történészek többségének gyakorlatában visszaminősült segédeszközzé. Ezzel azonban szegényebbé válik a magyarázó gazdaságtörténetírás, holott a történetírást a magyarázat teszi igazán izgalmassá és hasznossá. Minden módszer hívei világosan látják a többi módszer hiányosságait. Primitív elképzelés volna ezen módszerek szintézisét tekinteni a követendő útnak. Inkább arról van szó, hogy minden egyes probléma az adekvát módszert igényli, a magyarázó módszert a probléma jellege határozza meg. (Economy and History, 1972. 3—18. I.) H. A. I. Klibanov: Avvakum, mint kultúrtörténeti jelenség A középkori orosz kultúrtörténet kutatása állandóan napirenden levő téma a szovjet történettudományban, és ennek megfelelően élénk vita alakult ki pl. Avvakum körül is. A probléma iránti érdeklődés következménye, hogy igen sok forráspublikáció látott napvilágot eddig munkásságáról, s a vele foglalkozó nagyszámú munka életművének legkülönbözőbb oldalait elemzi, igen sokféle nézőpontból közelítve hozzá. A szovjet kutatók viszonylag járt úton indulhattak el, amikor Avvakum munkásságát kezdték vizsgálni. Az 1917 előtti időkben is felismerték már az óhitű pravoszlávok szektáját megalapító főpap kultúrtörténeti jelentőségét. A haladó orosz társadalmi gondolkodás alapítói, a forradalmi demokraták elsősorban irodalomtörténeti szempontból tanulmányozták, de társadalomfelfogását sem hagyták figyelmen kívül. A XIX. századi orosz szellemi élet különböző áramlatai más-más elemeket emeltek ugyan ki műveiből, de jelentőségét egyöntetűen elismerték. A szerző G. V. Plehanov: Az orosz társadalmi gondolkodás története c. munkáját említi, amelyben a nagy orosz marxista gondolkodó A. P. Sapovval, a kérdés egyik legalaposabb ismerőjével összhangban az óhitűséget nem egyszerűen vallás-