Századok – 1973

Folyóiratszemle - Waters William R.: A gazdaságtörténet értelmezési módszerei 1281/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK Wiliam Ii. Waters: A gazdaságtörténet értelmezési módszerei A gazdasági folyamatokat teljességükben kell vizsgálni, ós ezt a teljességet a gazdaságtörténet nyújthatja a közgazdaságtan számára. Ma a közgazdászok azonban nem tekintik a gazdaságtörténetet tudományosnak. Ennek ellenére még az ő esetükben is jelentkezik a folyamatok gazdaságtanára, azaz végül is a gazdaságtörténetre az igény. A gazdaságtörténet „tudománytalan" voltát — a szerző szerint — elsősorban az mutatja, hogy időről időre jelentősen átértékeli a múlt fontosabb gazdasági folyamatait, amelyekről pedig szilárd tényeket szeretne közölni. A gazdaságtörténetben a tények kezelését, az értékválasztásokat és előitóleteket tekintve négy különböző hagyományos alternatíva áll a kutatók rendelkezésére. Ezeket a következő címkékkel lehetne jelezni: a) deskriptiv megközelítés, b) statisztikai, c) történelmi-logikai és d) elméleti módszerek, ahol természetesen voltaképpeni magyarázó módszert csak az utolsó három megközelítés jelent. A deskriptiv megközelítés magára a történésre teszi a hangsúlyt, elbeszélést és krónikát ír. Álláspontja szerint a történész feladata csupán az, hogy összegyűjti a megfigyeléseket ós irodalmi formába önti őket. Sít John Clapham tudatosan és tisztán testesíti meg a deskriptiv gazdaságtörténetírást. Clapham nem teszi fel azt a kérdést: „hogyan is történt? ", hanem azt kérdezi, hogy hol, mikor, hányszor, milyen hosszú ideig, milyen következményekkel történt; azaz egész sor részleges hogyant tételez az egész „hogyanja" nélkül. Véleménye szerint ez az általános „hogyan" meg sem válaszolható. Végül is ez a felfüggesztés leértékeli a deskriptiv munkák értékét. Legprimitívebben ez abban mutatkozik meg, hogy pl. Clapham munkáit unalmasnak tartják. Ebbe a deskriptív műfajba tartozik ma az egész amerikai ún. „business-history" iskola is. A deskriptív iskolák mellett szól másrészt az a tény, hogy régi nagy történészek ós teoretikusok munkáiból legtöbbször a színvonalas empirikus munka volt a maradandó, míg magyarázataik és elméleteik azóta teljesen elavultak. A statisztikai módszer igazi magyarázó módszer. Nevezhetnénk tudományos pozitivizmusnak is, Comte értelmében. Abszolúte megbízik a statisztikai módszerek objektivitásában. A többi tudományhoz hasonló objektív megállapításokra törekszik. Mai modern formája a kliometria, amelyet művelői a történelem, a közgazdaságtan és a statisztika kombinációjának gondolnak. Fő módszerük a faktoranalízis. Purdue-ban egy egész kliometriai iskola jött létre ennek alkalmazására. Míg ez a módszer kimutatja az egyes tényezők valóságos súlyát egy folyamatban, ugyanakkor a folyamat tényezőinek összefüggését előre meghatározzák, belevetítik a történelembe. Ezért ezt a módszert komolyan kritizálják: a) egyrészt ez a módszer meghatározhatja ugyan a szignifikáns tényezőket, de nem tudja leírni azt a folyamatot, amiről végül is szó van; b) a fontosnak tartott változók könnyen csak egy mélyebb változás felszíni megjelenési formáinak bizonyulhatnak, és önmagukban jelentéktelenek; c) az oksági összefüggések érzékeléséhez ez a módszer sokszor csalóka lehet.