Századok – 1973

Történeti irodalom - Hegedűs Sándor: Az utolsó trónfosztás (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 1277/V–VI

1278 TÖRTÉNETI IRODALOM 1278' Hegedűs Sándor feladata távolról sem volt könnyű. IV. Károly személye, uralkodásának rövidsége nem sok módot ad izgalmas előadásra, annál kevésbé, mivel az 1916-tól zajló események irányításában egyre csekélyebb szerepet játszik. Az 1921-es visszatérési kísérletek előzményeiről, lefolyásáról, a királykérdés mögötti tényleges társadalmi-politikai erőkről, az ellenforradalmi rendszer konszolidálása körül kibontakozott hatalmi harcról, s nem utolsó sorban a háborúról és a forradalmakról ma már igen gazdag irodalom áll rendelkezésre. így újat mondani is csak beható kutatások után lehetne, de a hazai ós külföldi irodalom kritikus felhasználása sem lebecsülendő munka. A szerző a széles közönség számára kétségtelenül érdekes vagy kevéssé ismert részleteket adva foglalja össze IV. Károly életútját. Komor és tragikus halálesetek sora teszi lehetővé, hogy Károly, akit nem neveltek a trónra, 1916-ban, a Monarchia legkritikusabb időszakában, a forradalomhoz és a felbomláshoz vezető uton, elfoglalja azt. IV. Károly tesz néhány kísérletet, erőtlenül s megkésve, hogy kezébe ragadja a kezdeményezést vagy az események irányítását, ezek azonban kudarcba fulladnak. S ebben nemcsak IV. Károly felfogása, konzervativizmusa játszik döntő szerepet, hanem a magyar uralkodó osztályok magatartása is. Eleve kudarcra ítélt visszatérési kísérletei után, 1921-et követően, nem volt más választása, mint kényszerű és teljes visszavonulás, amelyet váratlanul bekövetkezett halála rövidített meg. „Az utolsó trónfosztás" témája természetesen nemcsak IV. Károly politikai életrajzát foglalja magában, hanem elsősorban és mindenekelőtt a Duna-medence új rendjének kialakulását az első világháború után, a magyar ellenforradalom konszolidálódásának bonyolult folyamatát is. A téma természetesen mindkét aspektusból megközelíthető, sőt, kívánatos a kettő egyesítése. Erre törekedett a szerző is, aki helyesen, a maga helyére állította IV. Károlyt, s kellő teret és súlyt adott a történelmi folyamatoknak, társadalmi-politikai erőknek. Mégis úgy tűnik, dicséretes szándéka és törekése nem minden tekintetben bizonyult sikeresnek és eredményesnek. IV. Károlyt illetően sok érdekes, jellegzetes vonást villant fel fiatal koráról, neveltetéséről, környezetéről (38., 66., 60. stb. old.), de igen gyakran megválaszolatlanul hagyja a személyével összefüggő és történetileg is érdekes kérdéseket (környezete, annak hatása, politikai nézetei, döntései stb.). Érzékelhetővé teszi, hogy IV. Károly távolról sem volt olyan merev és konzervatív, mint hosszú uralkodású elődje, Ferenc József. Érdemes lett volna azonban néhány rövid megjegyzés vagy jellemzőnek szánt jelző helyett határozottabban mérleget vonni IV. Károly elképzeléseiről. Sajnálatos, hogy a sokatsejtető indítás után a későbbiekben is csak hasonló utalásokat, de nem érdemi megállapításokat olvashatunk Zita politikai ambícióiról és nézeteiről, ezeknek IV. Károlyra gyakorolt hatásáról, hiszen ezek bizonyára figyelemre méltóak lehetnének a legitimista törekvések továbbélése és továbbéltetóse szempontjából. Jó lett volna látnunk, hogy kikkel érintkezett S váj ban IV. Károly, milyen tervekkel, elgondolásokkal ment bele a trón visszaszerzésére indított két kalandor-akcióba. E tekintetben épp annyira szűkszavú a szerző, mint IV. Károlynak a Monarchia sorsdöntő kérdéseiről kialakított nézeteinek ismertetése során. A kötet arra törekszik, hogy a legitimizmus, a királykérdés mögött álló társadalmipolitikai érdekeket, törekvéseket állítsa előtérbe, így keretet s hátteret adva a leírt eseményeknek. Űgy vélem, világosabban és egyértelműbben kellett volna rámutatni arra, hogy az egész királykórdós szerves részét alkotta annak a hatalmi harcnak, amely a magyar ellenforradalom berendezkedését kísérte. A konszolidáció körüli csoport-harcok és érdek-ütközések egyik kristályosodási pontja volt a királykórdés. Ennek jelentősége viszont nem mérhető fel kellően, ha nem látjuk tisztán a Horthy ós a körülötte tömörülő szélsőjobboldali csoport sajátos szerepét, a szabadkirályválasztók táborának tarkaságát