Századok – 1973

Vita - „Gentilizmus”. A barbár etnikai tudat kérdése. Szűcs Jenő disszertációjának vitája (Granasztói György) 114/I

121 SZŰCS JEN б DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJA ketten Solymossyra támaszkodnak. Nyugtalanítja viszont a kétely, hogy Solymossy felfogásán nem haladt-e túl az európai irodalomtudomány. A mondák életének magyarázatában a változások ugyanis fejlődésszerűen, fokonként követik egymást. Solymossy az akkor modern J. Bódier féle elméletet ismertté tette, sőt alkalmazta is hazai mondáink magyarázatánál. Az etnográfusokra vár a feladat, hogy az immár két generációval idősebb Bédier működése óta keletkezett szakirodalmat elemezzék, s támaszt nyújtsanak a bizonytalan történésznek. Amíg ez be nem következik, számítani kell arra, hogy a mondák tárgykörét illetően megállapításaink sajnos elavultak. Külön kitérőt szentelt az opponens a Fehér Mátyás-féle ún. „Kassai kódex" problémakörének. Megállapította, hogy a Fehér által publikált szöveg sajnos magyar nyelvű feldolgozásba, magyarázatok közé illesztve, magyarrá fordítva és töredékesen lett ismeretes, csak kis részek jelentek meg latinul. Mindez erősen gátolja az értékelést, amelyről el kell mondani, hogy amennyiben a felfedezés igaznak bizonyulna, úgy az a váradi registrum, Anonymus kéziratának ismeretessé válásához lenne hasonlítható. Fehérnek erre vonatkozó publikációja Szűcs művének elkészülte után lett hozzáférhető, így Szűcs nem foglalkozhatott vele. Könyvében azonban az opponens véleménye szerint állást kellene foglalnia az anyaggal kapcsolatban. A maga részéről nem tartja a „Kassai kódexet" hamisítványnak. Összegezve opponensi véleményét, Mályusz Elemér rámutatott, hogy Szűcs Jenő értekezése nemcsak gondolatokban, hanem adatokban is gazdag munka, amely a magyar történelem egyik terjedelmes korszakára úgy vet fényt, hogy az európai és a hazai fejlődést egymással össszeforrva mutatja be. A könyv erényei és jelentősége szükségessé teszik, hogy nyomtatásban is megjelenjék, még hozzá idegen nyelven is. Az értekezés másik opponense, László Gyula is a munka általános értékelésével kezdte véleménye ismertetését. Kiemelte a mű sok új eredményét, szerzőjének módszertani felkészültségét, valamint azt, hogy a történettudományi kutatások mellett biztos alapot ad a filológiai, nyelvészeti, embertani, néprajzi, s nem utolsó sorban régészeti kutatásokhoz. Saját szempontjából az értekezés egyik legnagyobb tanulságának azt látja, hogy a történettudomány és a régészet is csapdába kerül, ha akarva-akaratlanul mai fogalmakkal közeledik a múlt felé. Szavaink ugyan több-kevesebb hangváltozással átvészelnek századokat, évezredeket, de közben jelentésük alaposan megváltozik. Mi pedig mai jelentésű szavainkkal beszélünk a múltról, ami ezáltal jelenünk tükrözése lesz. Történész és régész másik csapdájának tekinti az opponens, ha egykor kialakult, meggyökerezett véleményeket a megszokás miatt, azonosítunk az egykori valósággal. Ez utóbbi helyzetre saját maga hoz példát. A múlt század és századunk első felének történetkutatásában kialakult egy nézet, amely szerint az ungroi, a türk-szavárd népnév ugyanazt a népet jelöli, amelyet a mohamedán források m.dsz.gh.r-пак,- azaz magyarnak neveznek. Megítélése szerint, bár a feltevés mellett több érv szól, ez az azonosítás nem magától értetődő dolog és más feltevéseket sem lehet kizárni. György barát például a 836-os eseményeknél ungrokról, a 894-eseknél türkökről beszél. Az elsőnek említett ungrok azonosak lehetnek a hazánkban lakó onogurokkal, míg a másodiknak emlegetett türkök az Etelközben lakó türkökkel. Nem kívánja számonkérni Szűcs Jenőtől, hogy a magyarságról alkotott elképzelése a köztudatba idegződött magyar— ungar—türk —szavir—baskír azonosságon alapszik, de úgy véli, hogy a népneveknek egyetlen népre, a magyarra való vonatkoztatása nem magától értetődő, nem is egyszerű kérdés, s a jövőben csak árnyaltabban vethető fel. Az értekezés érdemi bírálatára térve, az opponens elöljáróban leszögezte, hogy mondanivalóját a magyar őstörténeti résszel kapcsolatban kívánja kifejten', de kiemelte az egyetemes történeti rész nagy értékét. Ezt követően Mályusz Elemérhez hasonlóan Deér József könyvének értékeléséhez kívánt új szempontokkal hozzájárulni.