Századok – 1973
Történeti irodalom - Xenopol A. D.: Studii privatoare la viaţa şi opera sa (Ism. Bogyirka Emil) 1263/V–VI
1264 TÖRTÉNETI IRODALOM 1264' Egy másik írás szerzője, N. Grigoras megállapítja, hogy Xenopol, a román középkorral foglalkozva, a társadalmi fejlődés kérdéseit is elemezte, korának megfelelő szinten, de nem ismerte fel a feudalizmus lényegét. Részben fő művének befejező részében, részben kisebb publikációkban foglalkozott a román fejedelemségek egyesítésének kérdésével is. Ezzel kapcsolatban kifejtette azon nézetét, hogy a földrajznak döntő szerepe volt a román nép történetének kialakulásában. Főképpen a Kárpátoknak, amelyek döntő módon befolyásolták a román nép történetének alakulását. Vasile Netea, az idevágó tanulmány szerzője, Xenopolnak ezt a sokat vitatott elméletét tovább nem részletezi, de e néhány sorból is észrevehető, hogy itt a polgári szociológia egyik irányzatának, a földrajzi determinizmusnak Xenopolra gyakorolt hatásával van dolgunk. A Xenopol történetírói munkásságát tárgyaló részt két tanulmány zárja le. Az egyik az egyetemes történettel kapcsolatos munkásságát akarja bemutatni, a másik a történész kortársaival való viszonyt tárgyalja. Az előbbiben a szerző (V. Cristian) megállapítja, hogy Xenopol mindenek előtt nemzeti történetíró volt, és csak olyan mértékben foglalkozott az egyetemes történet egyes kérdéseivel, amennyiben az kapcsolódott a román nép történetéhez. Elsősorban az orosz—török háborúk kutatása érdemel említést. A tanulmányok nagyobb fele Xenopolt mint történetfilozófust és szociológust mutatja be. Ez irányú tevékenységében a következő problémák érdekelték: a prognózis kérdése a szociológiában, a személyiség szerepe a történelemben, az ok-okozat kérdése, az érték szerepe a történelemben, a pragmatizmus elve a történetfilozófiában. A társadalmi előrelátás kérdése Xenopolnál azon az általánosnak tartott elvén alapul, hogy megkülönböztet ismétlődő eseteket, tényeket és egymásután következő eseteket. Megkülönböztet statikus és dinamikus szociológiát. Nála a tudományok két kategóriát alkotnak: teoretikus tudományok és történeti tudományok. Az előbbihez tartoznak a fizika, a kémia, a biológia, a matematika, a pszihológia, a politikai közgazdaságtan és a statikus szociológia. Az utóbbihoz tartoznak a geológia, a történelem és a dinamikus szociológia. Az első az ismétlődő jelenségekkel, a második az egymásra következő jelenségekkel foglalkozik Xenopol szerint. Tehát nála két szociológia létezik: az egyik statikus, amelyik egy bizonyos alkalommal foglalkozik a társadalommal, annak struktúrájával, a másik pedig dinamikus, amelyik a társadalom fejlődését tanulmányozza. E mechanikus felosztásból nem következhetett más, mint az, hogy előrelátás mindig csak az ismétlődő tények esetében lehetséges a szociológiában, az egymásra következő jelenségek esetében nem. E mellett van azonban egy figyelemre méltó megállapítása, és ez gondolkodásának haladó oldalát mutatja e kérdésben. Megjegyezte ugyanis, hogy a szociológiában s a történettudományban általában a tények és jelenségek csak fejlődésük irányában ismerhetők meg előre. A következő tanulmány ,,A. D. Xenopol és a személyiség problémája a történelemben" címet viseli. Ebben a szerző egyrészt Xenopol véleményét ismerteti erről a kérdésről, másrészt összehasonlítja azt a marxista—leninista állásponttal. Megállapítja, hogy lényegében Xenopol véleménye a marxista állásponthoz közelít. Hiányzik azonban nála a személyiség definíciójából az, hogy a személyiségnek a társadalomban produktív szerepe van, továbbá a történelmi személyiség nem kivételes, emberfeletti lény. A determinizmus kérdésében vallott felfogásáról a rövid ismertetésből tulajdonképpen az derül ki, hogy közel állt a Laplace-fóle determinizmushoz. Nem ismeri el a fejlődés általános törvényszerűségeit, hanem sokszor bizonyos fatalitást állapít meg a történeti fejlődósben. Az okság kategóriájában lényegében helyes álláspontot képvisel, de a részletkérdésekben sokszor téved, bizonytalan. Az oksági kapcsolat például nem olyan szoros,