Századok – 1973

Történeti irodalom - Xenopol A. D.: Studii privatoare la viaţa şi opera sa (Ism. Bogyirka Emil) 1263/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 451' mint Xenopol vélte, a hatás nem jelenik meg ugyanabban a pillanatban, mint az azt kiváltó ok. Az ok és a hatás állandóságát az egyidejűségével tévesztette össze. Xenopolnak az értékelméletről vallott felfogása, mint Ion Pascadi tanulmányából kiderül, nagyon ellentmondásos. Egyik alkalommal tagadja az értékelés szerepét a történettudományban, amikor azt az olvasóra bízza, máskor pedig úgy nyilatkozik, hogy az értéknek nagy szerepet kell tulajdonítani a történettudományban. A kornak ezzel a kérdéssel foglalkozó teoretikusait (Riekert, Croee) túlhaladva, Xenopol észreveszi például az értékek objektív jellegét. Nyomatékosan fogalmazta meg ilyen irányú felfogását, amikor kijelenti: „az érték elméletének nincs értelme, ha az nem szolgál a tények mértékéül." Egy viszonylag hosszabb tanulmányban elemzi Octavian Buhoeiu (Dortmund) Xenopolnak a pragmatizmushoz közelítő történeti gondolkodásmódját. Xenopol szerint bármilyen társadalmi cselekvés az egyéntől indul el. Ugyanez az útja az eszméknek is, amelyek előbb vagy utóbb cselekvésre késztetik az embert. Ha az eszme teljesíti hivatását, akkor az igazi eszmének bizonyul. Az eszme igazsága a sikerétől függ. Ezekhez hasonló mondatokat a tanulmány írója, W. James és I. Dewey pragmatisták írásaiban vél felfedezni. Valeriu Bulgaru írása azt fejtegeti, miként alkotta meg Xenopol történeti munkáiban az ún. „sorozatok elméletét". Az ő felfogásában az erők tevékenysége nyomán egymást követő láncolatok jönnek létre, amelyek egy bizonyos rendszerességet mutatnak. Ezeket nevezte ő történelmi sorozatoknak. A sorozatoknak három jellemzője van: a rendszeresség, a köztük levő okozati összefüggés és a mozgás. Ezt konkrét történeti példákon keresztül világítja meg, mind a román,mind az egyetemes történet vonatkozásában. Xenopol a románok egész történetét a sorozatok (szériák) tömörülésével jellemzi, amely sorozatok egymáshoz kapcsolódnak, egymásba olvadnak. Román vonatkozásban Cuza vajda uralkodásának története példázza a legjobban a történelmi sorozatokról vallott felfogását. Egyetemes vonatkozásban a francia történelem példáit hozza fel tételének bizonyítására. Mint a tanulmány írója megállapítja, a történeti sorozatok fogalma egyidejű a matematikai módszereknek a közgazdaságtani elemzésben történő alkalmazásával, amelyet Jevons és Walras kezdeményezett először. A kor történetfilozófusaihoz hasonlóan Xenopolnál is fontos helyet foglal el gondolkodásában a pszihológia és a történettudomány viszonya. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban több francia nyelvű munkája jelent meg: Les principes fondamentaux de l'histoire (1899), Psychologie et histoire (1908). Ezen kívül a Nemzeti kultúra, a Civilizáció története és a Történelem és geológia c. munkáiban is érintette ezt a problémát. A szerző ebben a rövid tanulmányban az idealista gondolkodású Xenopolnál keresi azokat a racionális elemeket, amelyek eltávolítják őt a szubjektivista tendenciáktól, és a marxista gondolkodáshoz közelítik. A lélektan ós a történettudomány viszonyának meghatározásában a román történész és filozófus teljes mértékben Lazarus és Steinthal, az ún. néplélektan megalapítóinak befolyása alatt áll. A tudományok világát Diltheyhez hasonlóan természettudományokra és szellemtudományokra osztja. A tanulmány végső konklúziója: Xenopol a társadalmi j elenségeket idealista módon magyarázta, de a fenti kérdéssel kapcsolatban kialakított felfogásában fontos materialista elemeket is találunk. A tanulmány szerzőjének ez a meg. állapítása, úgy érezzük, egy kissé kérdéses, mert azok a tanulmányban felsorolt véleménykülönbségek, amelyek Xenopol és az említett idealista filozófusok gondolkodásában léteztek, nem mindig a kérdés lényegéhez tartoznak. A kötetben három tanulmány foglalkozik Xenopol általános közgazdaságtani elméleteivel. Vasile Iota szerint ezirányú tevékenységében két periódust lehet megkülönböztetni: az egyik a múlt század kilencvenes éveinek elejéig tartott, a másik ettől kezdve élete végóig. Iota az első periódusban a részben önálló kötetben (Studii economice 1882), részben cikkek formájában megjelenő közgazdasági tárgyú munkáit tartja