Századok – 1973
Történeti irodalom - Czerska Danuta: Sobonoje Ułoženije 1649 roku. Zagadnienia społecznoustrojowe (Ism. Komoróczy György) 1259/V–VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1259' danuta czerska: SOBORNOJE ULOZENIJE 1649 ROKU. ZAGADNIENIA SPOLECZNOUSTROJOWE (Wroclaw—Warszawa—Kraków, PAN. 1970. 134 1.) AZ 1649. ÉVI TÖRVÉNYGYŰJTEMÉNY. TÁRSADALOM- ÉS ALKOTMÁNYTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK Az orosz történetírásnak már több, mint száz éve vitatott tudományos problémája a törvénygyűjtemények egybeállításának ügye, a feudalizmus korában alkotmánynak nevezett jogszabályok összeállításának alakulása. Felismerték, hogy több kísérlet történt annak érdekében, hogy az uralkodó osztályon belül egymással szembenálló társadalmi rétegek a maguk jogvédelmét minél erőteljesebben biztosítsák, s egybefoglalják azokat a különböző rendelkezéseket, amelyek változó körülmények között — az erőviszonyoknak megfelelően — születtek meg, vagy egyszerűen uralkodói elhatározásból fakadtak. Czeraka ennek a kérdésnek szentelte tanulmányát, amikor a XVI. századtól kezdve áttekintette az orosz jogalkotás eredményeit és az azok feltárása céljából megjelent szakirodalmat. A szerző végigkísérte az orosz állam törvényhozásának alakulását Rettegett Iván cár uralkodásától kezdve, sőt az ő korát is megelőző időből, majd eljutott az 1648/1649. évi törvényalkotásig, amelyet az akkori osztályviszonyok részletes elemzésével mutatott be. Az említett országgyűlésen hosszas viták, ellentétes nézetek tisztázása, erőteljes összecsapások után megszületett jogalkotás hosszú ideig rögzítette a jogok és kötelezettségek rendszerét s a további fejlődés egyik kiindulópontjává vált mind a bírósági eljárás gyakorlatában, mind a társadalmi-közjogi kapcsolatok meghatározásában. A munkának éppen a fejlődóst és a változásokat részletesen ismertető módszere emeli ki az „alkotmány" jelentőségét, mert nemcsak egyetlen korszak küzdelmeire világít rá, hanem hozzávetőleg az 1550 óta megtett utat vázolja. Ezzel a jogtörténet és a társadalmi viszonyok további tanulmányozása számára megbízható alapot nyújt. A tanulmányt elsősorban a felhasznált levéltári források széles köre teszi értékessé. Az orosz jogtörténettel mind a szovjet, mind az azt megelőző orosz történetírás gyakran foglalkozott, de ez a kérdés érdekelte a lengyel történettudósokat is, akiknek tudományos feldolgozásait a szerző messzemenően figyelembe vette, eredményeiket felhasználta, nem egy esetben vitába szállt velük, ezzel végeredményben a jogfejlődés áttekintő szintézisét nyújtotta. A tanulmány egyik nagy érdeme, hogy a jogi kérdések ismertetését sohasem szakította el a gazdasági viszonyok tárgyalásától; ellenkezőleg, minden megállapításának megfogalmazásánál elemezte az uralkodó birtokviszonyokat, a hatalmi helyzetet, az állami abszolutizmus megszilárdítására irányuló törekvéseket, a középnemesség, a polgárság küzdelmeit az egyházi és világi arisztokrácia ellen, valamint tárgyalta a jobbágyság elnyomottságának körülményeit, a földesúri joghatóság érvényesülésének formáit, jogi megalapozását. Ezzel a módszerrel teszi érthetővé, hogy az adott történelmi helyzetben megszületett intézkedések miért válhattak általános érvényűvé. A munka fejezetei külön-külön foglalkoznak a társadalom osztályainak, s azokon belül az egyes rétegeknek helyzetével. Ez a rendszerezés alkalmas arra, hogy nemcsak összképet nyerhessünk az orosz állam akkori viszonyairól, hanem arra is, hogy a könyvet akár az uralkodó osztály, akár a polgárság, vagy a jobbágyság elmélyültebb tanulmányozásának kiinduló pontjaként fogadjuk el.
