Századok – 1973

Történeti irodalom - Rzadkowska Helena: Dzialoność centralizacji londynskiej Towarzystwa Demokratycznego Polskiego 1850–1862 (Ism. Kovács Endre) 1257/V–VI

1258 TÖRTÉNETI IRODALOM 1258' tak egymással, hanem még a demokrata központon belül sem volt egyetértés. A török égisz alatt szervezendő lengyel légió körül oly heves összecsapások dúltak, hogy végül a légió terve kútba esett. Megismétlődött az a belső viszály, amely már 1848-ban, a Mickiewicz által szervezett olaszországi lengyel légió idején is szembefordította egymással az emigráció csoportjait. Rzadkowska monográfiája a kérdéssel foglalkozó szerény irodalomban igyekszik számos helyen újat adni, s nem utolsósorban az a törekvés is áthatja, hogy egyes korábbi megállapításokat felülvizsgáljon és megrostáljon. Ezért könyvének hellyel-közzel vitajellege van, ami csak emeli értékét. A demokrata központ belső fejlődésútját vizsgálva megállapítja, hogy ez a fejlődés 1849-től balfelé tart, s ezért — ellentótben egyes mai lengyel szerzők véleményével — pozitív értékelést érdemel. A szerző elhatárolja magát azoktól, akik maximalista módon marasztalják el a kispolgári demokráciát és az ötvenes évek elején olyan állásfoglalást kívánnak meg a lengyel demokratáktól, amely nem tekinthető indokolt igénynek. Méltányoló módon foglalkozik a szerző olyan kiváló lengyel politikusokkal, mint Darasz, Worcell és Podoleeki, de nem takarékoskodik a kritikával egy Mieroslawski esetében, akinek hiúsága, diktátori hajlamai kártékonyán befolyásolták az egész emigráció működésót. A monográfia a korábban, 1848 előtt oly nagy szerepet betöltött Demokrata Társaságot lefelé hajló szakaszában mutatja be. A polgári forradalmak leverése után nem volt semmilyen komoly esély a lengyel mozgalom fellendítésére; Krím éppúgy kihasználatlanul maradt, mint az 1869. évi olaszországi háború. Rzadkowska túlságosan az emigráció belső életére szorítja a tárgyalást, így kevéssé rajzolódnak ki azok a külső, nemzetközi okok, amelyek a viszonylag legtöbb mozgási szabadsággal bíró londoni emigráció akcióit is kisszerűvé torzították. A lengyel emigráció, mely számszerűen sokkal nagyobb volt a Kossuth emigrációnál, korábban befejezte történelmi szerepót. Egy utolsó egyesítési kísérlet — melyben jobb- és baloldal találkozott volna a nemzeti cél érdekében — kudarcát követően 1862-ben a nagymúltú szerv megszűnt. A lengyel történelem súlypontja áthelyeződött a Királyság területére, ahol 1861-től érlelődtek a felkelés feltételei. A magyar olvasó keresi a könyvben a kapcsolatokat a Kossuth-emigrációval. Sajnos, sok újat a szerző — levéltári források híján — e tekintetben nem tud mondani. Inkább csak jelez itt-ott egy-egy érdekes nevet, személyi kapcsolatot, mely tüzetesebb vizsgálatot érdemelne. Hiszen London 1849 után az európai forradalmi mozgalmaknak Párizsnál fontosabb központja volt, a lengyelek mellett s velük gyakran szoros összeköttetésben Victor Hugo, Charles Delescluze, Emanuel Arago, Ledru-Rollin, Charles Ribeyrolles, Louis Blanc, Marx, Mazzini, Kossuth, Herzen működtek itt. A magyar és a lengyel emigráció Kossuth és Worcell közös szereplésében megnyilvánuló együttműködéséről a már ismert adatokat sorolja fel a könyv. A krími háború idején Keleten működő Klapka szerepéről a lengyel légióalakítási tervekben sajnos a szerző nem tesz említést és túl szűkszavúan említi Kossuthnak a lengyel belső vitákkal kapcsolatos állásfoglalását. Mieroslawski magyar kapcsolatainak feltárását sem viszi előbbre a monográfia, noha megemlíti (84. 1.), hogy a diktátori hajlamú felkelő vezér a Kolo Polskié részéről kereste Kossuthtal a kapcsolatot. A munka címe szintétikus feldolgozásra utal, ennek azonban nagy mértékben gátlója az a körülmény, hogy a szerzőnek nem áll elég sokrétű forrás a rendelkezésére. A könyvnek sok helyütt afféle adalék-jellege van, amennyiben egy-egy apró részlet pontosabb rekonstrukciója volt a szerző szándéka, s így az emigráció belső — gyakran személyes természetű — vitái, sőt viszályai túl nagy helyet kapnak. A lengyel kutató számára e részletek is jelentősek lehetnek, a munkának az olvasóra gyakorolt hatását azonban némiképpen korlátozzák. Kovács Endre