Századok – 1973
Történeti irodalom - Fehér István: Politikai küzdelmek a Dél-Dunántúlon 1944–1946 között (Ism. Izsák Lajos) 1250/V–VI
1260 TÖRTÉNETI IRODALOM 1250' FEHÉR ISTVÁN: POLITIKAI KÜZDELMEK A DÉL-DUNÁNTÚLON 1944—1946 KÖZÖTT (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1972. 307 1.) Népi demokratikus forradalmunk időszakáról már eddig is számos tanulmány, cikk és monográfia látott napvilágot, amelyek elsősorban a nagyobb és általánosabb jellegű kérdésekkel foglalkoztak. Az utóbbi években azonban egyre örvendetesebben szaporodik azon munkák száma, amelyek a helyi részletekbe menő kutatómunka alapján igyekeznek feltárni és bemutatni egy-egy város, megye vagy nagyobb terület szerepét, jelentőségót a népi demokratikus átalakulásban. Ez utóbbiak közé sorolhatjuk Fehér István monográfiáját is, amelyben a szerző Dél-Dunántúl három megyéjének (Baranya, Somogy, Tolna) viszonylatában mutatja be azt a — sok esetben ellentmondásoktól nem mentes — küzdelmet, amelyet a baloldal erői 1944-től 1946 augusztusáig folytattak a haladás, a népi demokratikus forradalom továbbfejlesztése érdekében. Dél-Dunántúl —társadalmi-gazdasági szerkezetét, a lakosság nemzetiségi összetételét, politikai hagyományait tekintve, mint azt a szerző megállapításai is alátámasztják — olyan része az országnak, ahol a felszabadulást követő népi demokratikus átalakulás több helyi sajátossággal színezve ment végbe. Fehér István vizsgálódásait a terület második «világháború alatti gazdasági és osztályviszonyainak, nemzetiségi megoszlásának elemzésével kezdi. Ezt követően részletesen foglalkozik Dél-Dunántúl német megszállásával és annak következményeivel, képet ad az antifasiszta erők helyzetéről ós erőfeszítéseikről, a partizánmozgalmakról és egyéb fegyveres harcokról, amelyeket a három megye haladó erői a fasiszták ellen folytattak. Új •— országos és helyi — adatokra támaszkodva bemutatja a magyarországi németek fasiszta mozgalmát, a Volksbund tevékenységét. Külön és nagy részletességgel tér ki a hazai németek egy része Volksbund-ellenes mozgalmának („Hűséggel a Hazához" mozgalom) és szerepének a felvázolására. Ez utóbbival kapcsolatban helyesen mutat rá arra, hogy a hűségmozgalmisták a hazai német nemzeti kisebbség hazaáruló irányzatával szemben harcoltak, nyíltan tevékenykedtek, rámutattak a Volksbund helytelen céljaira, tömörülésük miatt nem egyszer fizikai retorziókat is elszenvedtek stb. A mozgalom jelentőségét azonban — úgy véljük — a résztvevők kis számát is figyelembe véve, nem szabad túlértékelni. Árnyaltabb elemzésnél, amelyet a szerző nagy anyagismereténél fogva könnyen elvégezhetett volna, rá kell mutatni arra, hogy a mozgalom tévedésektől sem volt mentes. Gondolunk itt többek között arra, hogy a hűsógmozgalom nem vállalkozott a Horthy-korszak nemzetiségi politikájával szemben a méltányos német nemzetiségi igények képviseletére. A Volksbunddal való szembenállása nem jelentette teljes egészében a Harmadik Birodalommal való szembenállását is, így tagjai sem tudtak hatékonyan harcolni a fasiszta Németországgal szemben. A továbbiakban — Dél-Dunántúl felszabadulásának és az élet megindulásának részletes leírása után — a szerző a népi demokratikus forradalom kibontakozását kíséri figyelemmel. Sokoldalúan ábrázolja a politikai élet és a demokratikus pártok újjászerveződésének folyamatát. Rámutat azokra a problémákra, amelyekkel 1946-ben a helyi kommunista pártszervezeteknek befolyásuk érdekében meg kellett küzdeniük, különösen a Kisgazdapárttal szemben. Ez a párt ugyanis — más országrészektől eltérően — ezen a vidéken komoly tradíciókkal és nagy tömegbefolyással rendelkezett, így szervezeteinek számát és kiépülését tekintve is megelőzte az MKP-t. Nem kerüli el a szerző figyelmét az a probléma sem, hogy az SzDP — nagyobb tömegereje ellenére is — ebben az időszakban erős jobboldali befolyásnak volt kitéve. Viszont a Függetlenségi Front pártjai közül kevés szó esik a Nemzeti Parasztpárt kezdeti tevékenységéről, bár a történelmi igazsághoz
