Századok – 1973
Történeti irodalom - Tanulmányok Budapest múltjából XVIII. (Ism. Dóka Klára) 1245/V–VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1247 adó területben állapították meg. Óbudát és Budafokot — mint régi, szerződéses helységeket — nem sorolták be egyik osztályba sem. Az úrbérrendezés előtt a vizsgált községek közül Óbuda, Békásmegyer, Csepel, Palota, Csaba volt szerződéses, a többi a kialakult szokások alapján szolgált. A szerző településenként haladva leírja az úrbérrendezés lefolyását, összehasonlítva a jobbágyok szabályozás előtti és utáni helyzetét. Megállapítja, hogy a robot mennyisége általában megnőtt, a cenzus viszont kisebb lett, mivel az illegálisan beszedett díjak összege csökkent. Az urbérszabályozás nem idézett elő lényeges változást az egyes községek terhei tekintetében, de különbözőképpen érintette a jobbágyság egyes rétegeit: a telkes jobbágyokat és a zselléreket. A szabályozás csak Óbudán, Soroksáron, Tétényben váltott ki megmozdulásokat. A szerző — a tanulmány terjedelméhez képest talán túl részletesen — elemzi az óbudai mozgalmat, megmutatva, hogy az úrbérrendezés végrehajtása hogyan hozta felszínre az uradalmi prefektus, a városi tanács és a község közti ellentóteket. Bácskai Vera „Pénz- és áruhitel Pesten a XVIII. század második felében" c. tanulmánya igen fontos, eddig teljesen elhanyagolt problémára hívja fel a figyelmet: hogyan alakult a polgárság tőkeereje és tőkeigénye az ország kereskedelmi központtá váló városban. A szerző — kutatásait az 1771 — 1790 közti időszakra korlátozva — két forráscsoportot használ: a betáblázási jegyzőkönyveket ós a hagyatéki leltárakat. A betáblázási jegyzőkönyvek átfogó képet nyújtanak a város hiteléletéről, a hagyatéki leltárakból pedig egy-egy polgár hiteligénye, hitelezőképessége, aktív és passzív követeléseinek aránya állapítható meg. A tanulmány első része a hitelezőkre vonatkozik. A vizsgált időszakban 588 hitelező 1 191 831 Ft kölcsönt bocsátott ki. A hiteleknek csaknem felét nemesek, katonatisztek, uradalmi tisztviselők, egyházi személyek folyósították. A szabad pénztőke tehát elsődlegesen a nem termelő osztályok kezén halmozódott fel. A szerző megállapítása szerint a XVIII. század végén legtöbb kölcsönt az egyház nyújtott, azonban a hitelezők között szerepeltek polgárok is. Míg az arisztokrácia és az egyház egy összegben bocsátották ki kölcsöneiket, addig a polgárság kis tételekben helyezte ki tő jókét: vagy bajbajutott társait segítette ki vele, vagy hasznot remélt pénze kamatozásából. Az adósok társadalmi rétegződése azt mutatja, hogy a hitelkínálat fő élvezője a polgárság volt, bár az arisztokraták is vettek fel kölcsönöket. A polgárság egyes rétegei közül a kereskedők voltak a leginkább hitelképesek. A pesti kereskedelem fellendülése a hitelezők számára biztosította a kölcsön megtérülését. A szerző a tanulmány végén a folyószámlahitel, váltóügyek ós az áruhitel alakulását mutatja be, és felhívja a figyelmet a városi hitelélettel kapcsolatos további kutatásokra. Tardy Lajos „Orosz utazók Budán és Pesten" c. tanulmánya 1723—1846 között keletkezett útleírásokat mutat be. Az útleírások szerzői katonák (Danyilevszkij), egyháziak (Grigorovics-Barszkij), tudósok (Falkovszkij) vagy kezdő írók (Turgenyev) voltak, akik ismeretszerés céljából vagy szolgálati útjuk közben tekintették meg a két várost. Tardy részletesen elemzi az utazók életkörülményeit, műveltségét, és megállapítja, hogy látásmódjukat saját társadalmi helyzetük határozta meg. A XVIII. század végi utazók elsődlegesen a pravoszláv egyházi személyek iránt érdeklődtek; lényegesen szélesebb látókörük a XIX. század elején, amikor a meglátogatott városok társadalmát leírva, az oroszországi állapotokat bírálhatták, leszűkült viszont érdeklődésük a dekabrista felkelés leverése után. A bemutatott szövegek közös vonása, hogy Buda, de elsősorban Pest lüktető élete, kultúrája elragadta a látogatókat, és az útleírások szerzői felismerték a város nagyrahivatottságát. A kötet két ipartörténeti tanulmánya Szekeres József „Ganz Ábrahám életrajza 1814—1867" és Tóth Imre „A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei". Szekeres a magyar gép- és járműipar legjelentősebb alakjának életútját kíséri végig; felhasználva a rendelkezésre álló irodalmat, levéltári forrásokat, családi leveleket, visszaemlékezéseket —•