Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1215. vetkezetesen követelte 1913/14 folyamán a Belgráddal való jóviszonyt.9 4 Helyesen hangsúlyozta, hogy a Szerbiával való kapcsolatok megjavítása alapvető érdekünk.9 5 Másrészt nagyfigyelmet szentelt az Oroszországgal való viszonynak. „Pánszláv veszedelem nincs"96 — kezdte hirdetni a függetlenségi és a köztársasági sajtó, majd azt is, hogy javítani kell a kapcsolatokat Péter várral.9 7 „Mi nem akarunk háborút Oroszországgal"9 8 — hangoztatta a baloldal. 1914 tavaszán pedig a függetlenségi-köztársasági tábor ennél is tovább ment; már a Pétervárral való barátságot hirdette.9 9 „Oroszország Németországnak ellensége, de nem Magyarországnak"10 0 — állapította meg egy jellemző kommentár. A baloldal e törekvéseit nem a cárizmus iránti valamilyen szimpátia, hanem a háborús veszély csökkentése vezette. „Egyedül az Oroszországgal való barátságos megértés garantálhatja a kettős Monarchia békéjét"10 1 — ennek a megállapításnak volt reális alapja. Az április ós június közötti népgyűléseken is hangoztatták a szlávokkal való jó kapcsolatok szükségességét.10 2 Sok igazságot tartalmaztak ezek az idézett megállapítások. A függetlenségi-köztársasági tábor azonban nem vette figyelembe, hogy a cárizmus (ha nem is most, hanem később) maga is háborúra készül. Végül (de nem utolsósorban) a baloldal körében nagy ellenszenvet keltett az, hogy a német imperializmus ekkoriban erősen pártfogolta Eomániát. A függetlenségi-köztársasági tábor — miközben a szláv népekkel való megértésre törekedett — nagy antipátiával viseltetett az Erdély megszerzésére törekvő Bukaresttel szemben.10 3 1913/14 folyamán a magyar baloldal többsége a Monarchia elleni támadás veszélyét egyedül Románia felől látta, s ezért az erdélyi határok megerősítését sürgette.104 Ebből kifolyólag igen felháborítónak tarotta, hogy Berlin többé-kevésbé nyíltan támogatja Bukarestet. „Románia Berlin kedvence"10 5 — ez volt a magyar baloldal véleménye. Azt helyesen látta, hogy a német imperializmusnak szlávellenes háborús terveiben szüksége volt Bukarest támogatására, s ennek érdekében kész lett volna az erdélyi kérdést Magyarország rovására megoldani.106 Abban viszont tévedett, amikor 1914-ben csak német segítséggel vélte megvalósíthatónak Erdély meghódítását Románia által. Az antantdiplomácia is már ekkor szintén Magyarország rovására ígért területszerzést Bukarestnek.10 7 Az említett öt ok együttes hatására a magyar baloldal többsége németellenes meggyőződésű volt. Ennek számos alkalommal adott hangot. Kiemelkedő volt ezen a téren Károlyi Mihály szerepe. „Berlin politikája a végletekig militarista politika, márpedig a mi érdekünk elsősorban a béke, mert még egy győzelmes háború is csak kárunk -94 Kossuth Lajos Lapja, 1913. október 1., PN, 1913. október 29. stb. 95 MO, 1913. október 3. 96 MO, 1913. július 24. 97 PN, 1913. augusztus 27., október 29. stb. 98 MO, 1914. március 3. 99 MO, 1914. április 4., PN, 1914. március 28. stb. 100 KZ, 1914. március 15. (6. sz.) 5. 101 MO, 1914. április 11. 102 PN, 1914. április 21. stb. 103 MO, 1913. július 16., PN, 1913. augusztus 8. 104 A függetlenségi sajtó 1913/14 folyamán sokszor hangoztatta, hogy a Monarchia hadvezetősége -— miközben feleslegesen fejleszti a flottát és végez erősítéseket a szerb és olasz határok mentén — egyáltalán nem törődik az erdélyi határ védelmével. 105 PN, 1913. december 18. 106 Tény, hogy Berlin vezető körei a világháború éveiben is készek lettek volna Erdélyt Romániának adni azért, hogy ezáltal megvásárolják a román kormány támogatását. 107 1914 júniusában Konstancában az orosz cár és a román király találkozott, s már e titkos tárgyalás során elhangzottak ilyen ígéretek.
