Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
1216 MERÉNYI I.ÁSZLÓ га lehetne" 108 — mondotta például a delegációk december 1-i ülésén. A függetlenségiek és köztársaságiak gyakran hangoztatták, hogy „keresnünk kell Európában más hatalmi csoportosulást".10 9 A Monarchia szempontjából javasolták, hogy az államnak keresnie kell egy „érdekeinek megfelelőbb szövetségi elhelyezkedést".11 0 (Érdemes megjegyezn , hogy a hármasszövetség elleni harcuk kizárólag Berlin ellen irányult. A blokk harmadik tagját: Itáliát a baloldal nem támadta. Ellenkezőleg, többször hangsúlyozta az Olaszországgal való megértést.11 1 A baloldal provokatívnak minősítette a Monarchia hadvezetőségének azon intézkedéseit, amelyek az olasz határ megerősítésére irányultak.)11 1 A magyar baloldal németellenes harcára 1914 tavaszán erősen felfigyeltek Berlinben.11 3 Időnként német vezető körökben is kénytelenek voltak elismerni, hogy „ez a magyar közvélemény valódi megnyilvánulása" ,1 M A magyar kormányt még inkább nyugtalanították Károlyiók külpolitikai állásfoglalásai. Néhány esetben nyíltan figyelmeztette az ellenzéket: „hagyják ki a játékból" a külügyeket.11 5 A munkapárti kormány álláspontját támogatta Andrássy. A hármasszövetség melletti megnyilvánulásai Károlyiék jogos helytelenítését váltották ki.11 6 A függetlenségi balszárny azonban ennek ellenére — a Tisza-ellenes harc állítólagos érdekében — fenntartotta Andrássyékkal az akció-szövetséget. A függetlenségi baloldal számára még zavaróbb körülményt jelentett az Apponyiékkal fennálló kapcsolat. Igaz, ez utóbbiak maguk is bírálták Berlin politikáját, mert az sokban sértette a Monarchia érdekeit.11 7 Magának a német szövetségnek a helytelenítéséig azonban nem jutottak el, sőt 1914 áprilisában már a Berlin-ellenességet „politikai tóvedés"-nek minősítették.11 8 1914 első felében az ellenzéki gyűléseken egyaránt részt vettek Károlyiék és Apponyiék, de míg az előbbiek a német militarizmus ellen nyilatkoztak, az utóbbiak tüntetően hallgattak a külpolitikáról. A függetlenségi jobbszárny nem kívánta kiélezni az ellentéteket a balszárnnyal, viszont ez utóbbit határozottan fékezte ez az egység a németellenes harcban. Legjobban megmutatkozott ez április végén, amikor az egyesült párt vezetősége kitért az elől, hogy külügyi kérdésekben határozatot hozzon.11 9 (Ezt a köztársaságiak joggal bírálták is.)12 0 A függetlenségi baloldal számára az egyedüli kiutat az jelentette volna, ha szakít a konzervatív ellenzékkel, de erre nem tudta — és nem is akarta — elszánni magát. A függetlenségi-köztársasági tábor gyakorlati cselekedeteit következetlenség jellemezte. Hiba volt az, hogy önálló külpolitikai irányvonalának alátámasztására nem kereste a közvetlen kapcsolatot a szomszédos szláv népekkel. Bár helyesen hirdette a baráti viszonyt a független Szerbiával és Bulgáriával, 1913/14 folyamán egyetlen alkalommal sem vette fel az összeköttetést ezen országok vezető politikusaival. Nem tudott érintkezésbe lépni a Monarchia — szintén békét kívánó és németellenes — szláv nemze-108 PN, 1913. december 2. 109 KZ, 1914. február 8. (1. sz.) 10. 110 PN, 1913. október 3. 111 Mo, 1913. szeptember 9., PN, 1913. november 20. stb. 112 MO, 1914. május 10. 113 A National-Zeitung és más berlini lapok március második felében több cikkben foglalkoztak a magyarországi németellenes hangulattal. 111 KZ, 1914. március 29. (8. sz.) 8. (Kiemelés az eredetiben - M. L.) 115 Budapesti Hírlap, 1914. április 1. 116 MO, 1913. szeptember 16. 117 Egyetértés, 1913. november 20., december 14. stb. (Megjegyzendő azonban, hogy Apponyiék lapja a németekhez fűződő viszonyt igen óvatosan bírálta.) 118 Az Est, 1914. április 17. 119 PN, 1914. április 23. 120 KZ, 1914. április 26. (12. sz.) 4.
