Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1209. párt újabb agresszív terveiről szóló hírek kiszivárogtak, s ezért nem véletlen, hogy két nap múlva, az október 6-i makói ellenzéki nagygyűlésen Károlyi hangsúlyozta: semmi okunk beavatkozni a Balkán ügyeibe.2' A továbbiakban egészen 1914 júniusáig a Balkán-félszigeten semmi olyan említésre méltó esemény nem történt, ami a nemzetközi légkört megzavarta volna. 2. Harc a Monarchia militarista körei ellen 1913114-ben 1913 októberétől, a balkáni háborús válság befejeződésétől kezdve átmeneti enyhülés következett be a nemzetközi helyzetben. Ez a mintegy nyolc hónapos nyugalmi állapot azonban ahhoz a csendhez hasonlított, amely egy nagy vihar kitörését szokta megelőzni. A Balkán-háborúk idején még nem tört ki a világméretű konfliktus, mert a két szembenálló imperialista tábor egyike sem volt még felkészülve. Az ellentétek azonban egyre éleződtek közöttük, s ez jellemezte döntően az 1913 ősze és 1914 nyara közötti időszakot (noha a felszínen a nagyhatalmak kapcsolatai korrrekteknek látszottak). E nyolchónapos periódus mindkét táborban a háborúra való fokozottabb készülődés ideje volt. Ennek eredményeképpen Németország 1914 nyarán már felkészültnek érezhette magát a hadbalépésre, míg az antant-hatalmak még néhány esztendei várakozást szükségesnek tartottak. Ausztria-Magyarország háborús készülődései is fokozódtak 1913/14 folyamán, de ezen a téren elmaradt szövetségese: Németország mögött. 1913 ősze és 1914 nyara között a katonai párt háttérbe szorult, s az állam vezetésében a provokációktól visszariadó mérsékelt tábor szava volt a döntő. (Ez tette lehetővé 1913 októberében az albán konfliktus békés megoldását is.) A Monarchia vezető körei igyekeztek leplezni a háborúra való készülődéseket, s ezekről részben sikerült is elterelniük a közfigyelmet.26 Hazánkban is 1913 őszétől 1914 nyaráig a lakosság érdeklődését jelentősen lekötötték a belpolitikai problémák: a Tisza-kormány törvénysértései, a választójog és a nemzetiségi kérdés. A polgári baloldal azonban — a szociáldemokratákhoz hasonlóan — ebben az időszakban sem hanyagolta el a háborús készülődések ügyét és a Monarchia külpolitikájának bírálatát. 1913/14 folyamán különösen a hadsereg létszámának emelése váltotta ki a baloldal bírálatát. Az uralkodó körök erre vonatkozó elképzeléseiről már 1913 júniusában hírek keringtek s a demokratikus sajtóban jogos kritikát keltettek.29 A munkapárti kormány a második balkáni háborút és az ennek nyomán megnőtt nemzetközi feszültséget használta fel arra, hogy augusztus 7-én nyíltan előálljon a létszámemelés tervével. Ez a baloldali közvéleményben nagy felzúdulást keltett. „Mi értelme van?"3 0 „A fegyverkezési őrület meddig fog még tartani?"3 1 — ilyen jogos kérdéseket vetett fel az ellenzéki sajtó augusztus—szeptember folyamán. A republikánus mozgalom jogutódaként megalakult Országos Kossuth Lajos Párt ezeptember 1-én közzétett programjában szintén állást foglalt a létszámemelés ellen. Egyúttal követelte: a mozgósítás és a hadüzenet „csakis az országgyűlés . . . beleegyezésével történhessék meg."3 2 A polgári baloldal azonban a helyes elvi állásfoglalás mellett — gyakorlatban nem mozgósította a tömegeket a létszámemelés ellen. Ebben szerepe volt annak, hogy 27 PN, 1913. október 7. 28 A közfigyelem elterelését segítette az a tény is, hogy Ausztriában 1913/14-ben (főként a cseh obstrukció miatt) éles belpolitikai válság volt. 29 PN, 1913. június 22. és 26. 30 PN, 1913. augusztus 13. "MO, 1913. augusztus 30. 32 Kossuth Lajos Lapja, 1913. szeptember 1. (ez a havi folyóirat a betiltott Magyar Köztársaság jogutóda volt) 24. és 31.
