Századok – 1973

Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI

1208 MERÉNYI I.ÁSZLÓ Helyesen hangsúlyozta, hogy Bécs külpolitikája „sehol sem kelt rokonszenvet, hanem mindenfelé csak bizalmatlanságot idéz fel,"1

0

és csak csődhöz vezethet az a politika, mely a tőlünk délre élő nemzeteket „fejlődésükben akadályozza".1

1

„Úgy gondoljuk, hogy untig elég volt a szomszédainkkal való feszültségből"1

1

— ez a megállapítás a baloldali közhangulatot jól fejezi ki. A külpolitika ós a háború problémái a tömeggyűléseken is szóba kerültek. A július 7-i pozsonyi függetlenségi megmozduláson Károlyi hangoztatta: „Külpolitikánkat egy év óta a botlások egész sorozata kíséri."1

3

A július 20-i berettyóújfalui népgyűlésen elítélték a Monarchia kardcsörtetósót.1

4

A 27-i nyírbátori megmozduláson pedig tiltakoztak „olyan külpolitika ellen, mely a Balkánból mesterséges ellenségeket támaszt Magyarország számára".1

5

Ezek ugyan szórványos demonstrációk voltak; megjegyzendő azonban, hogy július folyamán a szocialisták sem fejtettek ki ennél nagyobb aktivitást. A második balkáni háború egy hónapja alatt a polgári baloldal békeakciói nagyobbak voltak a szkutari válság időszakához képest, de távolról sem érték el az 1912 őszi megmozdulások hatalmas méreteit. Augusztus 1-én véget értek az ellenségeskedések a Balkánon. Ezt a polgári baloldal örömmel üdvözölte.1

6

A Monarchia diplomáciájának újabb beavatkozási kísérletei ellen határozottan felemelte szavát. „Bécs most legalább ne akadályozza meg a bókét csupán azért, mert az ő közreműködése nélkül jött létre"1

7

— az ilyen megnyilatkozások jól jellemezték a baloldal álláspontját. Augusztusban megkötötték a bukaresti békét, mely rögzítette Bulgária ellenfeleinek megerősödését. A Monarchia egy ideig ennek revízióját hirdette.1

8

Az ilyen törekvéseket a polgári baloldal elítélte.1

9

,,A hódító és leigázó politikának véget kell vetni" — hangsúlyozta Holló Lajos függetlenségi képviselő egyik éles hangú cikkében.2

0

„Barátainkat is ellenségeinkké tettük"1

1

— így értékelte Károlyi a Monarchia külügyi vonalvezetésének eredményét. Amikor pedig augusztus végén (Kavalla kérdésében) a bécsi diplomácia Görögország ellen foglalt állást,22 a függetlenségiek hangoztatták: felesleges ezt a balkáni népet is magunkra haragítanunk.1

3 Bécs kísérletei a Balkánon végbemenő változások megakadályozására kudarcot vallottak. Megkezdődött az átmeneti nyugalom időszaka a félszigeten. A Balkán-háborúk utórezgéseként egyszer zavarta még meg a nemzetközi légkört az albán ügy. Az ottani zavargások felidézték egy újabb konfliktus veszélyét Szerbia és a Monarchia között.24 „Megéri-e . . . Albánia a háború szörnyű kockázatát?"1

5

— tette fel a jogos kérdést a baloldali sajtó, kifejezve a közvélemény aggodalmait. Szerencsére a katonai párt ebben a kérdésben újból vereséget szenvedett. Az október 3-i közös minisztertanácson a mérsékelt többség elvetette Conradék javaslatát a Szerbia elleni hadüzenetre.2

6

A katonai 10

MO, 1913. július 2. 11

PN, 1913. július 9. 11

MO, 1913. július 19. 13

PN, 1913. július 8. 14

MO, 1913. július 22. 15

V, 1913. július 29. 16

V, 1913. augusztus 1. 17

MO, 1913. augusztus 8. 18

Außenpol. VII. köt. 8209. és 8226. sz. okmányok. 19

PN, 1913. augusztus 13. 10

MO, 1913. augusztus 17. (Kiemelés az eredetiben — M. L.) 11

Károlyi cikkét a bécsi Neue Freie Presse közölte 1913. augusztus 26-án. « Außenpol. VII. köt. 8209. sz. okmány. »»MO, J913. augusztus 9. és PN, 1913. augusztus 9. «4 Außenpol. VII. köt. 8690. ós 8692. sz. okmányok. " MO, 1913. szeptember 27. s» Außenpol. VII. köt. 8779. sz. okmány.