Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POI.GÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1207 jelentősen enyhült. Bizonyos joggal érezhette azt, hogy az előző nyolc hónap bókeakciói is közreműködtek a Monarchia hadüzenetének elhárításában. A polgári baloldal az új helyzetben sürgette a behívott tartalékosok és póttartalékosok hazaengedését, joggal hivatkozva a feszültség enyhülésére. III. A polgári baloldal a békéért 1913—1914-ben 1. A második balkáni háború időszaka Az első balkáni háború befejeződését követő megkönnyebbülés nem tartott sokáig. A félsziget győztes államainak egymás közötti ellentétei hamarosan új konfliktust robbantottak ki. Ebben Bulgária állt szemben Szerbiával, Görögországgal és Romániával. Július 1-én tört ki, és alig egy hónap múlva a bolgárok vereségével végződött.1 A második balkáni háborúban ismét provokatív szerepet játszott Ausztria-Magyarország. Igaz, hogy közvetlen fegyveres beavatkozásra ezúttal nem készült, de Bulgária Bécs biztatására indított hadat szomszédai ellen. A Monarchia magatartása elhibázott volt, mivel a nemzetközi feszültséget növelte anélkül, hogy ő maga eredményt ért volna el. A második balkáni háború nyomán végeredményben a Monarchia tekintélyének és befolyásának további hanyatlása következett be Délkelet-Európában.' A magyar polgári baloldal május végétől június közepéig kizárólag belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. (Ezt persze érthetővé teszi az, hogy Tisza István miniszterelnöki kinevezése eléggé felizgatta országszerte a kedélyeket.)3 Június közepén azonban a baloldalnak be kellett látnia, hogy a külügyi bonyodalmaknak még távolról sincs végük. Valóságos hideg zuhanyként hatott Tisza június 19-i nyilatkozata, amelyben — az osztrák-magyar vezető körök álláspontját képviselve —- felbiztatta Bulgáriát a szomszédai elleni hadviselésre.4 A függetlenségiek nevében Buza Barna két nap múlva éles hangú cikkben ítélte el a „Balkán protektorát".5 A baloldali sajtó június végén többször figyelmeztette a Monarchia vezető köreit: „elég volt már a szomszédságunkban dúló háborúból"6 és hagyjanak fel a balkáni népek egymás ellen való uszításával.7 Ugyanakkor ismét nyomatékosan követelték, hogy Bécs engedje haza a déli határokról a magyar katonákat, mert azok ott-tartása „oknélküli, czéltalan provokáczió, amely csak a végleges béke . . . helyreállítását késlelteti."8 A második balkáni háború kitörése a demokratikus és liberális ellenzék körében aggodalmakat keltett. A közvélemény és a sajtó érdeklődésének előterébe ismét a háború kérdése került. A balkáni népek egymás közötti viszonyával kevésbé foglalkoztak a baloldali lapok. Rokonszenvüket fejezték ki ugyan Bulgária iránt, de ugyanakkor hangoztatták, hogy e baráti nemzet veresége „jó részben a bécsi politika intrikái folytán" következett be.9 A baloldali sajtó júliusban elsősorban azt hangoztatta, hogy a Monarchia hagyjon fel provokatív magatartásával és terjeszkedő törekvéseivel a Balkánon. 1 Aussenpol. VI. köt. 7570. és 7578. sz. okmányok. 2 Aussenpol. VII. köt. 8200. ós 8336. sz. okmányok. 3 OLBMR 1913/1612. sz. 4 Képviselőházi Napló, 1913. június 19. 5 PN, 1913. június 21. 6 V, 1913. június 26. 7 PN, 1913. június 28. 8 MO, 1913. június 26. 9 MO, 1913. július 19. Megjegyzendő, hogy a baloldali sajtó kommentárjai hangoztattak ugyan bolgár-barát állásfoglalásokat júliusban, anélkül azonban, hogy Szerbiára egy rossz szót is szóltak volna. 8*
