Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1203. 3. A háborúellenes mozgalom hanyatlása (1912 december—1913 május) 1912 decemberétől 1913 áprilisáig a nemzetközi légkör megenyhült. Igaz, hogy az ideiglenes fegyverszünet lejártával 1913 februárjában ismét kiújultak az ellenségeskedések a Balkánon.9 3 A háború újbóli megindulása azonban nem hozta magával a nagyhatalmak ellentéteinek az 1912 őszihez hasonló kiéleződését. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy a két leginkább érdekelt nagyhatalom: Ausztria-Magyarország és Oroszország között reálpolitikai megállapodás jött létre márciusban.9 4 Ez a háborús feszültség feloldódásához vezetett.9 5 Ebben a nemzetközi légkörben a Monarchia katonai pártja háttérbe szorult, s az uralkodó körök mérsékelt csoportja került előtérbe.96 Hazánkban a demokratikus tömegmozgalom további erősödése következett be 1912 végén ós 1913 elején. Főként a kormány adótörvénye és szűk körű választójogi tervezete váltott ki széles körű tiltakozást. A Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusa januárban határozatot hozott az általános tömegsztrájkról.9 7 Ennek előkészítése értekében hosszú hetekig nagyarányú szervező munka folyt.9 8 A szocialisták és a polgári baloldal együttműködése ezekben a hónapokban tovább erősödött. Érdeklődésük azonban ekkor egyoldalúan a belpolitikai kérdések felé irányult. A polgári demokratikus és liberális ellenzék is úgy vélte, hogy a háború veszélye lekerült a napirendről. Ez a vélemény nem volt reális. Bár a nemzetközi feszültség átmenetileg enyhült, a konfliktus kirobbanásának veszélye nem szűnt meg. Ezt jelezte az is, hogy a Monarchia hadvezetősége továbbra is a déli határon tartotta az ősszel behívott tartalékos és póttartalékos katonákat. Fontos feladata lett volna a demokratikus ellenzéknek, hogy ennek a magyarországi legénységnek a hazaengedésót követelje. A baloldal azonban — a belpolitikai kérdésekbe elmerülve — alig foglalkozott ezzel a problémával. A magyar katonák pedig nagyon biztak a függetlenségi balszárnyban. Ezt bizonyítja az Ausztria földjón állomásozó legénység 1913 januári mozgalma a hazaengedés érdekében. A résztvevők január 22-én levélben kértek segítséget Justh Gyulától.9 9 Antimilitarista harcuk azonban nem kapta meg a baloldaltól a kellő támogatást. A haladó polgári tábor alig foglalkozott a háború problémájával a nyilvános politikai rendezvényeken. Decemberben már csak egy-két gyűlésen támadták a militarizmust (így 4-én Kiskunfélegyházán és 16-én Mezőkövesden).10 0 Ettől kezdve hosszú hónapokon át a béke problémája csak szórványosan került szóba a polgári baloldal megmozdulásain (mint például a január 12-i pancsovain 10 1 vagy a 19-i győrszentmártonin)10 2 . Ugyanez jellemző a sajtó magatartására is. A függetlenségi lapok csak időnként figyeltek fel a bécsi katonai párt egyes gyanús megnyilvánulásaira. Egyik jellemző kommentáruk ,,a bécsiek játékát" ítélte el, amely ,,a régi háborúnak még ki nem hűlt parazsával játszva, új háború lángját akarja éleszteni".10 3 A köztársaságiak részéről pedig Andrássy Emma tanítónő intézett éles hangú kiáltványt a magyar nőkhöz: apáikat, férjeiket és 93 Die grosse Politik der Europäischen Kabinette 1871—1914. 34. kötet. Die Londoner Botschafterreunion und der zweite Balkankrieg 1912—1913 (Okmánygyűjtemény, a továbbiakban LBR). I. rész 12,786 sz. okmány. 94 Aussenpol. V. kötet 6120 sz. okmány. 96 Diószegi István: Hazánk és Európa. Bp., Magvető. 1970. 324—325. 96 Ekkor már Conradék csoportjával szakított Ferenc Ferdinánd trónörökös is, és a háborút időszerűtlennek tartotta (LBR I. rész 12,905 sz. okmánv). 97 OLBMR 1913/241. sz. 98 OLBMR 1913/262. és 1913/316 sz. 99 PN, 1913. február 2. 100 PN, 1912. december 5. és december 17. 101 OLBMR 1913/196 sz. 102 OLBMR 1913/323 sz. 103 PN, 1913. január 15.
