Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
1204 MERÉNYI I.ÁSZLÓ fiaikat „ha a császár parancsolja, elviszik . . . ágyutölteléknek".10 1 Az ilyen megnyilvánulások azonban elvesztek a belpolitikai tárgyú rendezvények és cikkek tömegében. 1913 március elején a Szociáldemokrata Párt vezetősége (részben a polgári baloldal befolyására) kiáltványt intézett a munkássághoz; ebben bejelentette, hogy a nagy sztrájk elmarad.10 5 Ez nagyfokú kiábrándulást keltett a proletariátus soraiban.10 5 A nagy sztrájk leszerelése olyan csapást jelentett a tömegek mozgalmára hazánkban, melyet az hosszú ideig nem tudott kiheverni. A hatalmon levő Munkapárt úgy vélte (s ebben igaza is volt), hogy a vele szemben álló tábor most döntő vereséget szenvedett. A kormányzat most már ellentámadásba ment át. Csapásait nemcsak a szocialistákra mérte, hanem az 1912 őszi háborúellenes mozgalomban komoly szerepet játszó baloldali polgári ellenzékre is. Egyrészt a függetlenségi balszárny ellen hozott elnyomó intézkedéseket. Március 16-án Justhék Dunapatajon antimilitarista szellemű gyűlést tartottak; ezt véres erőszakkal oszlatták szét.10 7 Több esetben betiltották a függetlenségiek tervezett összejöveteleit.108 Másrészt a köztársasági pártra mért a kormányzat döntő csapást. Ezzel érdemes közelebbről foglalkozni. A Köztársasági Párt országos kongresszust kívánt tartani Makón április 14-én (az 1849-es trónfosztás évfordulóján).10 9 A kormányzat ezt az alkalmat ragadta meg arra, hogy lesújtson a republikánusokra. Április 14-én hatósági erőszak oszlatta fel a párt kongresszusát.11 0 Megjegyzendő azonban, hogy a republikánusok aznap illegálisan mégis tartottak értekezletet. Ezen elfogadták a pártprogramot, amely — többek között — független, békeszerető magyar külpolitikát és „önálló néphadsereget" követelt.11 1 (Bár ez utóbbit nem körvonalazták pontosan, ez a jelszó határozottan a „császári és királyi" militarizmus ellen irányult.) A szocialisták,11 2 a függetlenségiek11 3 és a radikálisok11 1 határozottan elítélték a Köztársasági Párt elleni terrort. A kormányzat azonban ettől nem zavartatta magát, és a továbbiakban rendszeresen tiltotta be a republikánusok gyűléseit, azzal az indokolással, hogy „maga a köztársasági párthoz való tartozás nem más, mint ellenszegülés a fennálló rend ellen".11 5 A Nagy György mozgalmára mért csapás súlyos veszteséget jelentett az egész magyar háborúellenes tábor számára. (Az április 14-i terror után két hónappal formálisan is feloszlott a köztársasági párt, majd Országos Kossuth Lajos Párt néven újból megindította a szervezkedést.)11 6 Miközben a kormányzat csapásokat mért a háborúellenes irányzatú pártokra, áprilisban a nemzetközi feszültség ismét kiéleződött. Bár a Balkánon ismét fegyverszünetet kötöttek,11 7 a nem hadviselő Monarchia éppen ekkor kezdett ismét provokatív magatartást tanúsítani. Erre felfigyelt a demokratikus és liberális baloldal. Sajtója élesen 104 MK, 1913. január 14. (3. évf. 1. sz.) 7. 105 A magyarországi szoczialisztikus munkásmozgalmak az 1913. évben. Bp. 1914. (Államrendőrségi jelentés) 56. 106 Erényi Tibor : A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1914 előtti tevékenységéről. Bp., Kossuth Kiadó. 1961. 44. 107 OLBMR 1913/262. sz. 108 Uo. 109 OLBMR 1913/217 sz. 110 Uo. 111 MK, 1913. április 14. (3. évf. 4. sz.) 5—6. 112 N, 1913. április 16. és 18. 113 PN, 1913. április 15. 114 V, 1913. április 20. (Megjegyzendő, hogy Jászi Oszkár a magyar köztársaságiakról írt cikkében elítélte a makói terrort, de nem helyeselte a republikánus eszmét.) 115 OLBMR 1913/217. sz. 116 Bónis: i. m. 72—73. 117 LBR II. rész 13,169 sz. okmány.
