Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
1202 MERÉNYI I.ÁSZLÓ kozási tervei ellen".7 9 Hasonló határozatokat hoztak a november 24-i hódmezővásárhelyi, a december 1-i ágfalvai és nagyszalontai megmozdulásokon.8 0 A polgári baloldal időnként a hatóságok kijátszásával (más tárgykörben hirdetve meg a rendezvényt) szervezett háborúellenes gyűléseket. Ez történt például november 30-án a budapesti VII. kerületben.8 1 December 2-án pedig a függetlenségi képviselők „csoportos sétája" adott alkalmat nagyobb tömeg háborúellenes tiltakozására a parlament előtt.8 2 Ez a béke ügye melletti kitartás a fokozott elnyomás körülményei között becsületére vált a polgári haladó tábornak. A háborús veszély ellen emelték fel tiltakozó szavukat haladó íróink és költőink (kik a polgári baloldallal kapcsolatot tartottak fenn). Külön kell kiemelnünk Ady Endrét. (A demokratikus forradalmat hirdető költő szövetségese, de egyúttal kritikusa is volt a polgári baloldalnak.) Ady 1912 őszén írt verseiben megállapította: „gazemberek . . . bitorló úri társasága" hadba akarja vinni az országot. Az imperialista nagyhatalmakat pedig „gigász-ördögök"-höz hasonlította.8 3 A többi író és költő is elítélte a háborút (bár nem forradalmi, hanem polgári humanista álláspont alapján). Móricz Zsigmond riportjaiban adott hangot az egyszerű emberek békevágyának.8 4 Tóth Árpád számos újságcikkében küzdött a háború ellen, melyet „egy mindent legázoló, vérben csúszó rettenetes villamoskocsi"-hoz hasonlított.8 5 Kosztolányi Dezső újságcikkeiben ítélte el az „iszonyú tömeg-halált".8 6 Karinthy Frigyes „Diplomácia II." és „Diplomácia III." című írásaiban tette nevetségessé a Monarchia balkáni politikáját.87 Móra Ferenc is az őszinte humanizmus nevében ítélte el a militarizmust.8 8 Gábor Andor fölényes gúnnyal írt a Monarchia hódító terveiről.8 9 Gyóni Géza pedig „Cézár, én nem megyek" című versében emelte fel tiltakozó szavát.9 0 A Monarchia beavatkozására azonban 1912 november végén nem került sor. A német birodalom (mely a bécsi „katonai párt' mögött állt) még nem tartotta alkalmasnak az időpontot a világháború kirobbantására.9 1 December 2-án pedig a Balkánon ideiglenes fegyverszünet jött létre a harcoló felek között. Ez a két alapvető körülmény átmenetileg lehetetlenné tette a Monarchia intervencióját. A nemzetközi feszültség pillanatnyilag enyhült. Ezt a polgári baloldal örömmel fogadta. „Végre kissé könnyebben lélegezhetünk"9 2 — ez a sajtókommentár hiven tükrözi véleményüket. A békeakciókat szervező politikai csoportok — köztük a polgári baloldal is — bizonyos joggal érezték igazolva magukat. 79 PN, 1912. november 26. 80 V, 1912. november 26. N, 1912. december 3. és PN, 1912. december 3. 81 PN, 1912. december 1. 82 MO, 1912. december 3. 83 Ady ezt a megállapítást a „Margita élni akar" című versciklusának végén tette (Földessy Gyula: Ady minden titkai. Bp., Athenaeum. 1949. 279.) 84 Móricz Zsigmond: Riportok 1910—1919. Bp„ Szépirod. Kiadó. 1968. 25—31. 88 Debreczeni Nagy Újság, 1912. november 27. (Megjegyzendő, hogy Tóth Árpád 1912 őszén ebbe a lapba minden héten írt háborúellenes karcolatokat vagy verseket.) 86 Kosztolányi Dezső: Álom és ólom. Bp., Szépirod. Kiadó. 1969. 611—616. 87 Karinthy Frigyes: Az egész város beszéli. Bp., Szépirod. Kiadó. 1958. II. 27—34. ы Móra Ferenc: Szilánkok. Bp., Magvető. 1961. 448. 89 Gábor Andor: Pesti sirámok. Bp., Szépirod. Kiadó. 1958. 275. 90 Gyóni Géza: Csak egy éjszakára. Válogatott versek. Bp„ Szépirod. Kiadó. 1969. 223. 91 Balkankrieg 12,456 sz. okmány. 92 V, 1912. december 3.
