Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1201. portjaival. Ezt azonban a mindkét oldalról megnyilvánuló nacionalizmus lehetetlenné tette. A külpolitikai deklaráció után egy nappal hiába volt éppen Budapesten a delegációk ülése,6 8 az ausztriai ellenzékkel való kapcsolatteremtésre nem sikerült ezt a kitűnő alkalmat kihasználni. Másrészt szükséges lett volna az is, hogy a baloldal felvegye a közvetlen érintkezést Szerbiával ós más balkáni államokkal (úgy, ahogy a cseh polgári ellenzék meg is tette).6 9 Ennek érdekében azonban az „ellenparlament" nem tett semmit.'0 Az „árnyék-országgyűlés" kísérlete alapjában véve (a reális erő hiánya miatt) sikertelenségre volt ítélve. Ráadásul határozatlanság, a cselekvésre való képtelenség jellemezte; ezért kudarca szükségszerű volt. November 21-én még tartott egy ülést," aztán csendben feloszlott. A sikertelenségért a jobboldali ellenzék felelős elsősorban. Hibás volt azonban a liberális tábor is, erélytelensége miatt. Nem mert a tömegekre támaszkodva nyomást gyakorolni a konzervatív többségre. Az „ellenparlament" kísérletének kudarca kétségtelenül csapást mért a háborúellenes mozgalomra. November második felében a bécsi „katonai párt" (a mitrovicai osztrák konzul ügyét provokációs módon kihasználva)'2 fenyegető kampányt indított Szerbia ellen. A mérsékelt csoport engedett nyomásuknak, így Conradék álláspontja hivatalos kormánypolitikává vált. Az a veszély fenyegetett, hogy a Monarchia bármely napon hadat üzenhet. Ezeket az agressziós előkészületeket támogatta a magyar Munkapárt is. A Lukács-kormány november 25-i ülésén elnyomó intézkedések bevezetését határozták el a hazai békeakciókkal szemben.'3 Bizalmas utasítást adtak ki minden „katonaellenes propaganda avagy szervezkedés . . . megakadályozására".7 4 December elején hozták nyilvánosságra a „háború vagy annak veszélye esetén" teendő kivételes intézkedésekre vonatkozó törvényjavaslatot.'5 Az egyesülési ós a gyülekezési jogra vonatkozó korlátozó rendelkezésekhez járult ráadásul a november 24-i véres hatósági provokáció. A szocialisták és a radikálisok aznap a Tattersallban közös gyűlést tartottak, melyet a karhatalom erőszakkal oszlatott fel.'6 A nyílt elnyomó intézkedések zavarba hozták a háborúellenes mozgalom vezetőit. Hozzászokva a törvényes keretekhez, most váratlan akadályokkal találták magukat szemben. Míg azonban az új helyzetben Apponyiék gyáván szakítottak a háborúellenes mozgalommal (vezérük jellemzően úgy nyilatkozott, hogy „nem szól többé hozzá a külpolitikához")," az SzDP és a polgári baloldal kitartott antimilitirista álláspontja mellett. A november 24-i kassai megmozduláson élesen elítélték az agressziós előkészületeket." Az aznapi makói gyűlés is felemelte szavát „a monarchia Balkán-háborúba való beavat-68 V, 1912. november 16. és PN, 1912. november 16. 69 így Masaryk, a cseh polgári ellenzék vezére 1912 novemberében járt Belgrádban és magával Pasic miniszterelnökkel is találkozott (Aussenpol. V. kötet 4893. sz. okmány). 70 Egyedül Fényes László baloldali képviselő és Kéri Pál újságíró jártak 1912 őszén a balkáni országokban, de komoly politikai tényezőkkel nem vették fel a kapcsolatot. 71 PN, 1912. november 22. 72 Balkankrieg 12,390 sz. okmány. (Megjegyzendő, hogy Prochaska mitrovicai osztrák konzult — nyíltan ellenséges magatartása miatt — a szerb hatóságok mozgási szabadságában korlátozták.) 73 OLMT 1912/26. sz. (1912. november 25-i ülés). 74 OLBMR 1912/210. sz. 76 Pölöskei: i. m. 132. (Megjegyzendő, hogy az október 7-i minisztertanács már elvben elfogadta ezt a javaslatot = OLMT 1912/22. sz.) 76 N, 1912. november 26. 77 Egyetértés, 1912. december 4. 78 MO, 1912. november 26.
