Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1197. tozatlanul Tisza ellenfeleinek számítottak.2 1 Justhék azonban határozottan felléptek az Andrássy-esoport békeellenes magatartásával szemben,2 6 s október végén gyakorlatilag meg is szüntették velük a kapcsolatot. Távolról sem volt azonban Justhék politikája ennyire helyes a konzervatív ellenzék Apponyi- ós Zichy-féle csoportjaival szemben. Igaz, ez utóbbiak (a „magyar imperializmus" alapján állva) szintén ellenezték a „katonai párt" agresszív terveit, sőt vezetőik az október végi közös békemegmozdulásokon maguk is háborúellenes beszédeket mondtak.2 6 A velük való kapcsolat azonban nem erősítette, hanem gyengítette az antimilitarista mozgalmat. Egyrészt Apponyiék szélsőséges sovinizmusa akadályozta a nemzetiségi lakosság bekapcsolását a háborúellenes megmozdulásokba. Másrészt ezek a „magyar imperialista" úri csoportok igyekeztek a Tisza-ellenes koalíción belül a vezető szerepet megszerezni. A parlamenti oppozíciót összefogó „szövetkezett ellenzéki pártok intéző bizottságában" Apponyióknak többségük volt. Justhéknak állandóan vigyázniuk kellett arra, hogy ne kerüljenek alárendelt helyzetbe. Az Apponyiékkal és Zichyókkel fenntartott kapcsolat azonban fékezőleg hatott tevékenységükre. Ezt jellemzően mutatta az „intéző bizottság" október 14—15-i ülése. Itt ugyan Justhék és Károlyiék elérték, hogy a szövetkezett ellenzék határozatilag tiltakozott „minden háborús kaland ellen".2 7 Ugyanakkor azonban leszavazták a baloldal indítványát, hogy intézzenek kiáltványt ebben az ügyben a nemzethez.2 8 A továbbiakban is igyekeztek a konzervatív csoportok fékezni a tömegek bevonását az agressziós tervek elleni tiltakozásba. A velük fennálló kapcsolat komoly akadályozó tényezőt jelentett Justhék és Károlyiék antimilitarista harca számára. 2. A háborúellenes mozgalom tetőpontján (1912 november) November elején a balkáni népek újabb sikereket értek el. A legyengült török birodalom már fegyverszünetet kért.2 9 Ekkor azonban a Monarchia növelte a nemzetközi feszültséget. Az Adria felé előrenyomuló szerb csapatokkal szemben provokatív módon vetette fel az „önálló" (azaz Bécstől függő) Albánia ügyét.3 0 Emellett a vele szövetségben levő Romániát is Bulgária elleni területi követelésekre biztatta.3 1 A „katonai párt" álláspontját az albán kérdésben a mérsékelt osztrák vezető politikusok is támogatták. Tiszáék is ezt tették, megalapozatlanul „magyar nemzeti érdeknek" beállítva ezt a követelést.3 2 Az albán ügyben Németország és Olaszország Szerbia ellen foglaltak állást,3 3 míg e kis államot Oroszország és Franciaország támogatta.3 1 Az osztrák— szerb diplomáciai konfliktus eléggé közel hozta novemberben a világáború veszélyét. Ezért az európai közvélemény ekkoriban a Monarchiát tekintette a fő békebontónak35 (nem véve figyelembe a mögötte álló német militarizmust). 21 így az október 20-i pápai gyűlésen is megjelentek (PN, 1912. október 22.) 25 V, 1912. október 16., 22. 26 így Apponyi is felszólalt a debreceni nagygyűlésen (PN, 1912. október 29.) 27 PN, 1912. október 17. 28 V, 1912. október 16. 29 Die grosse Politik der Europäischen Kabinette 1871—1914. 33. kötet. Der erste Balkankrieg. Berlin 1927. (Okmánygyűjtemény, a továbbiakban Balkinkrieg) 12, 365. sz. okmány. 30 Aussenpol. V. kötet 4317. sz. okmány. 31 Balkankrieg 12,282. ós 12,313 sz. okmányok. 32 Magyar Figyelő, 1912. november 16. (2. évf. 21. sz.) 256. 33 Balkankrieg 12,320 sz. és Aussenpol. V. köt. 4343. sz. okmányok. 34 Im Dunkel der Europäischen Geheimdiplomatie. Iswolskis Kriegspolitik in Paris. 1911—1917 (Okmánygyűjtemény). Szazonov orosz külügyminiszter 2513. sz. távirata Iswolski párizsi orosz nagykövethez és Iswolski 372. sz. távirata Szazonovhoz. 35 Aussenpol. V. köt. 4437, 4457. ós 4605. sz. okmányok.
