Századok – 1973

Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI

Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912-1914 között I. A polgári baloldal 1912 —1914 között Az 1912—14 közötti evekben a közelgő világháború veszélye nyomta rá bélyegét Ausztria-Magyarország egész politikájára. 1914 nyarán pedig a világmeretű konfliktus ki is robbant. Nyilvánvaló tehát, hogy Magyarország számára az 1912—1914 közötti időszakban a ,,háború vagy béke" problémája központi jelentőséggel bírt. Minden politikai csoportnak (függetlenül attól, hogy kormányon volt-e vagy ellenzékben, kívánt-e reformokat vagy sem, ragaszkodott-e az úri rend fennmaradásához vagy demokratikus átalakulást akart) ebben a döntő kérdésben valamilyen formában állást kellett foglalnia. Az 1910-es évek magyar belpolitikai életében komoly szerepet játszott a polgári baloldal. Ebbe a fogalomba négy csoport tartozott. Közülük kottő pártkeretekben szerveződött: a Justh Gyula vezette Függetlenségi és 48-as Párt és a Nagy György-féle Köztársasági Párt. Ezenkívül 1912/13 folyamán külön csoportot képezett néhány pártonkívüli függetlenségi képviselő, ólén Károlyi Mihállyal. (Ez utóbbiak azonban az 1913-as fuzíó során Justhékkal közös pártkeretek közé kerültek.) Végül ugyancsak a haladó táborhoz tartozott a polgári radikálisok csoportja, amely csak 1914-ben alakult párttá. A polgári baloldal fogalmába azonban nem számíthatók be a parlamenti konzervatív ellenzék Apponyi-, Andrássy- és Zichy-féle pártjai. Ugyancsak nem tartozik ehhez a kategóriához a haladás táborához időnként csatlakozó, de azt mindig cserbenhagyó Vázsonyi-féle Polgári Demokrata Párt sem. (1914 előtt még nem számítható a demokratikus baloldalhoz a „Feministák Magyarországi Egyesülete" és a „Tartós Béke Ligája" sem. Ez utóbbiak csak a világháború folyamán csatlakoztak a magyar progresszió erőfeszítéseihez. ) A polgári baloldal említett négy csoportjának voltak közös vonásai. A Tisza vezette „Nemzeti Munkapárt" elleni harcukban nem kizárólag kormányváltozásra, hanem nagyobb arányú politikai átalakulásra törekedtek. Mindegyikük (többé-kevésbé mélyreható) demokratikus reformokat kívánt, de ugyanakkor a forradalom lehetőségót elutasította. A munkásosztállyal való együttműködésre mind a négy csoport kész volt; ez 1912—14 közötti gyakorlati tevékenységükben is megmutatkozott. Voltak azonban lényeges különbségek is a polgári baloldali erők között. Soraikban liberális és demokratikus csoportok voltak.1

Bár éles határvonal nem volt a kettő között, a megkülönböztetés szükséges. A liberális ellenzéket a Justh-párt és a Károlyi-csoport képviselte. A demokratikus átalakulás hivei, de mérsékelt formában. A liberális ellenzék vezetői többnyire 1 A polgári baloldalra eddig történetírásunk a „polgári demokratikus ellenzék" kifejezést használta. Nemes Dezső viszont legújabb tanulmányában arra figyelmeztet: szükséges] különbséget tenni „liberális" és „demokratikus" csoportok között (Nemes Dezső: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választójogi harca 1911—1913-ban. Párttörténeti Közlemények, 1973. 1. sz. 24—25. 1. jegyzet).