Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1193. földbirtokosok voltak. Tömegbázisukat a kisbirtokos parasztok, iparosok, kereskedők, értelmiségiek és diákok képezték. Szoros szálak fűzték őket a parlament konzervatív ellenzéki csoportjaihoz. Ez kétségtelenül visszahúzó erőként hatott rájuk. Tény azonban, hogy a reformok kérdésében a jobboldali ellenzékhez képest a liberális csoportok haladóbb álláspontot képviseltek. A Justh-féle függetlenségiek2 Magyarország lehető legnagyobb önállóságát kívánták a Monarchián belül elérni. A dualista államalakulat kereteihez azonban ragaszkodtak. A demokratikus szabadságjogok híve volt a párt, de „az általános, titkos választójog elvét csak mérsékelt liberális módon kívánta a gyakorlatba átvinni".3 A földkérdés fontosságát Justhék látták ugyan, de megoldására konkrét programjuk nem volt. Komoly negatívumként jelentkezett körükben a nacionalizmus a nemzetiségi kérdésben. (Ez éppen az 1914 előtti időszakban fokozódott.)4 Ki kell azonban emelni, hogy a polgári baloldalon belül a Justh-párt rendelkezett a legnagyobb tömegbefolyással. A Károlyi-féle függetlenségiek5 álláspontja a demokratikus reformok és a nacionalizmus kérdésében nagyjából hasonló volt Justhékéhoz. Tömegbefolyásuk azonban lényegesen kisebb volt. A parlament konzervatív ellenzékéhez még szorosabb szálak fűzték őket, mint Justhékat. (Ezért is szorgalmazták Károlyiék 1912/13 folyamán a függetlenségi pártok fúzióját.) Ki kell azonban emelni, hogy a haladó polgári táboron belül egyedül ennek a csoportnak volt önálló külpolitikai koncepciója. Ez különösen 1913/14 folyamán mutatkozott meg. Az új külpolitikai orientációra való törekvés elsősorban Károlyi Mihály személyes érdeme volt. A demokratikus ellenzéket a radikálisok és a köztársaságiak képezték. A liberálisoktól eltérően őket nem kötötte semmiféle kapcsolat a parlament konzervatív ellenzéki csoportjaihoz. A demokratikus reformok kérdésében a Justh- és Károlyi-féle függetlenségiekhez képest álláspontjuk határozottabb és merészebb volt. A polgári radikálisok mozgalma 1914 nyara előtt nem rendelkezett pártkeretekkel. Osztálybázisukat a nagyvárosok haladó értelmiségi és polgári rétegei képezték. Befolyásuk azonban ennél többre terjedt (főként a szociáldemokrata pártvezetőséggel fennálló kapcsolataik miatt). A demokratikus átalakulás kérdésében a haladó polgári táborban nekik volt a leghatározottabb programjuk. A feudális maradványok gyökeres felszámolását sürgették. A nagybirtokrendszer megszüntetését óhajtották. A nemzetiségi kérdés megoldására a polgári baloldal soraiban ők rendelkeztek a relative leghaladóbb programmal. A nemzetiségek egyenjogúságát azonban a történelmi magyar állam keretei között képzelték megvalósítani. Az ehhez való merev ragaszkodásuk ekkor már nem volt reális. Hibájuk volt az is, hogy ekkoriban meglehetősen lebecsülték hazánk önállóságának, az Ausztriától való függésnek a kérdését.6 A radikálisokhoz hasonló volt a haladó diákságot tömörítő Galilei Kör,1 valamint a szabadkőművesek Martinovich-páholyának állásfoglalása. 1 A Justh-párt (az 1913-as fúzióig) a „Függetlenségi és 48-as Párt" nevet viselte. A mozgalom múltjával bővebben foglalkozik Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből 1901—1904 című műve (Bp., Akad. Kiadó 1963). 3 Nemes Dezső: i. m. 25 (jegyzet). 4 Pölöskei Ferenc: Kormányzati politika és parlamenti ellenzék 1910—1914. Bp. Akad. Kiadó 1970. 239. 5 Károlyi Mihálynak ekkor nem volt pártja. Csoportja pártonkívüli függetlenségi képviselőkből állt (Pölöskei: i. m. 95—100). 6 A polgári radikálisokkal foglalkozik Fukász György: A magyarországi polgári radikalizmus történetéhez (Bp., Gondolat 1960) és Mérei Gyula: Polgári radikalizmus Magyarországon (Bp. 1947) című munkája. 7 Erről bővebben ír Tömöry Márta: Üj vizeken járok (A Galilei Kör története). (Bp. Gondolat. 1960) megjelent munkájában.
