Századok – 1973
Közlemények - Sebestyén Sándor: A „hevesi ügy” 1867–1869 1175/V–V
A „HEVESI ÜGY" 1191 gét Tóth Vilmos miniszteri tanácsos (a későbbi belügyminiszter) készítette el Wenckheim belügyminiszter számára, a minisztertanács október 20-i állásfoglalása alapján.9 " A tanácsost arra utasították, beszédében utaljon a királyi biztosság rövid időn belüli megszüntetésére, ellenben az egyes adminisztratív részletkérdésekre ne térjen ki.9 ' A beszédet végül is a képviselőházban Horvát Boldizsár igazságügyminiszter olvasta fel, mert Wenckheim Béla betegséget jelentett (hamarosan megvált a miniszteri tárcától is). Az interpellációra adott miniszteri válasz így általános érveket tartalmazott, a megye jogállásának olyan részletes taglalására, mint 1867-ben az előző hevesi királyi biztos működése alkalmával történt, most nem került sor.9 8 „1848 előtt tagadhatatlanul a megyék nagyobb hatáskörrel bírtak, mint most, mert részesei voltak a törvényhozásnak . . . de arra nem fordult elő eset a múltban, hogy recriminatiót, vádat emeltek volna a törvényhozás ellen" -— mondotta a miniszter.9 9 A Deák-párt az 1869-es választási „sikertelenségre" is felelni kívánt a közigazgatás és a választójogi rendszer átszervezésével. A kormány ugyanakkor taktikailag elengedhetetlen lépésnek tekintette Heves és Külső-Szolnok vármegye „rendkívüli jogállásának" felfüggesztését, az állandó parlamenti ellenzéki támadások megszüntetése miatt is. Világosan látta, hogy az adott helyzet előnytelen számára a megyei és városi törvényhatóságok szervezetének szabályozására irányuló parlamenti küzdelem szempontjából. Mindezzel összefüggött Rajner Pál kinevezése belügyminiszterré, hiszen ő volt az, aki az 1867-es hevesi királyi biztossága idején kellő tapasztalatokat szerezve, már akkor sürgette a kérdés új szabályozását. Rajner első ténykedése volt, hogy 1869. december 1-én felmentette gróf Szapáry Gyulát nemcsak királyi biztosi, hanem főispáni helytartói megbizatásából is,10 0 és visszaállította Heves és Külső-Szolnok vármegye önkormányzatát. A kettős vármegye élére rövid időre ismét Bartakovics Albert egri érsek, mint örökös főispán került. A hevesi eset — amely Kossuth szavaival élve — „valóságos partialis államcsíny volt",10 1 kétségtelenül az ellenzéki erők bátor helytállásáról tanúskodott. A „hevesi ügyben" a Negyvennyolcas Párt baloldali szárnyának, a Madarászcsoportnak politikai nézetei találtak gyakorlati követésre, Csiky Sándor egri országgyűlési képviselő közvetlen irányításával. Azt a jogi bizonytalanságot pedig, amely a helyhatóságok önkormányzatában fennállott a kiegyezést követő években is, a köztörvényhatóságok vonatkozásában az 1870. XLII. tc., a mezővárosok státusát illetően pedig az 1871. XVin. tc. szüntette meg. Az új törvények jelentékeny politikai eszközt ütöttek ki az ellenzék kezéből, úgy hajtva végre az önkormányzati testületek kétségtelenül szükséges reformját, hogy a túlsúlyt — nem kevésbé a virilista rendszer révén — az antidemokratikus erőknek biztosították. 98 Min. jkv. 1869. okt. 17. 9' Uo. 98 Ogy. kn. 1869. III. 31—35. "Budapesti Közlöny, 1869. okt. 26. 100 E., 1869. dec. 9.; vö. MU, 1869. dec. 3.; Borovazhy: i. m. 626. 101 Kossuth: i. m. VIII. 251. 7*
