Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
AZ OROSZ TÁRSADALOM ÉS 1348/49 1151 A „lázadás fertőzésé"-nek terjedése miatti félelem olyan erős volt, liogy a leleplezések, nyomozások során teljesen ártatlan emberek is megszenvedtek. Jellemző egy kormányzósági titkár, Mihail Ivanovszkij ügye, melyet a kijevi hadbíróság vizsgált ki. Az arhangelszki kormányzóság holmogorszki járásában született beteg ember fogadalmat tett, hogy bejárja a szent helyeket. A forradalom Magyarországon érte, ahol az osztrákok fogságba ejtették, majd kiadták a cári hatóságoknak. Mivel Ivanovszkij elbeszélése gyanút keltett, elrendeltetett: „1. ... a magyar lázadás idején foglyul esett Ivanovszkij alattvalót fölöttébb gyanús vallomása kiegészítése céljából ki kell hallgatni ... 2. Ivanovszkijt szigorú őrizet alatt fogva tartani a kijevi várbörtönben újabb utasításig." Hiába bizonygatta, hogy egész külföldi tartózkodása idején nem volt fegyvere, és senkinek „semmiféle kárt, bántalmat nem okozott". A hadbíróság 1850-ben bűnösnek találta. Megfosztották rangjától, nemesi címétől és életfogytiglan a tobolszki kormányzóságba száműzték. A bíróság ítéletét azonban már nem lehetett végrehajtani. A sok megpróbáltatástól legyengült Ivanovszkij meghalt a kijevi börtönkórházban.9 2 A foganatosított szigorú intézkedések ellenére sem sikerült a cári hatóságoknak megakadályozni a forradalmi eszmék behatolását Oroszországba. A hadsereg bevonulása egy forradalomtól elragadott országban nem maradhatott hatás nélkül az orosz hadsereg haladó tisztjeire és katonáira. Bármennyire igyekeztek is a cári hatóságok megakadályozni a katonák és tisztek érintkezését az ellenféllel, ez mégis megtörtént, s a magyarokkal folytatott beszélgetések során az orosz katonák és tisztek sokat megtudtak a forradalomról. Nem hiába félt I. Miklós ettől az érintkezéstől, s írta a hadsereg főparancsnokának: „ne legyen ezzel az egész csőcselékkel semmiféle közeli kapcsolatunk, mert ettől a közeledéstől könnyen megfertőződhet a mi ifjúságunk is. Ezek lázadók, s velük közelségbe kerülnünk becstelen és lealacsonyító lenne."93 A kortársak visszaemlékezéseiben, feljegyzéseiben sok érdekes részletet találhatunk az orosz katonáknak honvédekkel, a lakossággal történt érintkezéseiről, s arról is, hogyan hatottak ezek a beszélgetések. így pl. a magyar forradalom egyik résztvevője, Horváth Elek, elmesél egy jellemző beszélgetést két orosz altiszttel, melyet egy pohár bor mellett szlovák —orosz keverék nyelven folytattak. Az egyik tiszt szomorúan mondta: „Miért kelle nekünk oly messziről hozzátok jönnünk?" Horváth Elek visszaemlékszik, hogy részletesen beszélt nekik Kossuthről, a jobbágyfelszabadításról, s ezután az altiszt Kossuth egészségére emelte poharát.94 Az orosz hadsereg magasrangú tisztjeinek elbeszéléséből kitűnik, hogy a fogoly magyar katonákkal és tisztekkel való érintkezés is veszélyt jelentett. Az Erdélyben parancsnokló Labinzov és Karlovics tábornokok a főparancsnokhoz írt levelükben engedélyt kérnek, hogy átadhassák a foglyokat az osztrákoknak, mivel „a magyar hadifoglyok tulajdon csapatjaink biztonságát veszélyeztetik, amennyiben a legénységre és altisztekre, sőt több tisztre is bizonyos morális befolyást gyakorolnak, mi elébb-utóbb káros következményeket vonhatna maga után."94 a Másrészt a magyar fogságba esett orosz katonákat meglepte az a demo-92 ЦГИА УССР, фонд 442, on. 772, ед. хр. 243, л. 24-25. 93 М. Щербатов: i. m. 231. 94 Hőké Lajos: Emlékezések az oroszok 1849-i hadjáratából. Vasárnapi Újság, 1887, 13. sz. 214. 94,1 Magyar hadifoglyok . . . 282-283.
