Századok – 1973

Krónika - Történelem és tömegkommunikáció [Beszámoló az 1973. évi egri történész vándorgyűlésről] (Mann Miklós) 1061/IV

1078 KRÓNIKA egy-egy havonta jelentkező adás után 80—140 levelet кар а szerkesztőség az ország különböző helyeiről. A középiskolások részére 20 perces műsorok, történelmi kislexikonok, azaz fogalommagyarázatok készülnek. 70 igen fontos gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai fogalom került feldolgozásra, s a pedagógusok kívánságára ez három kötetben meg is jelent. Most készül e sorozat második kiadása. Ugyancsak a középiskolásoknak készülnek a portréműsorok, azaz 30 — 40 perces adások, az egyetemes és magyar történelem kiemelkedő személyeiről szóló adások. A hozzászóló méltatta az iskolarádió rangos szerzőgárdáját, majd diákok véleményeit idézte az elhangzott műsorokkal kapcsolatban". ,, . . .A magnószalagra felvett téma gazdag kifejtése a diákok tanulását könnyíti meg. Érdekesen világítja meg egy-egy fogalom lényegét. Érthetőbbé teszi tankönyvünk szövegét. A tanítást is megkönnyíti és részemre az órát hangulatosabbá, érdekesebbé változtatja ... A történelmi műsor megkönnyíti a történelem tanulását, s ami nagyon fontos, érzelmileg is olyan nagy hatással van az emberre, hogy szinte lehetetlen elfelejteni . . . Kifejezetten öröm számunkra olyan szöveget hallani, amit megértünk, ami a lehető legnagyobb mértékben közvetlen hangú a sok száraz tényt közlő tankönyvek után." Befejezésül Sándor Györgyné közölte, hogy az elmúlt tanévben kb. 400 magnószalagot vásároltak az általános és középiskolák. Egy-egy szalagon 3 — 4 történelmi műsor van, s mindkét iskolatípus adásai szerepeltek a műsoron. A pedagógusok kérésére a műsorokat az iskolarádió szövegkönyvben is közreadta. A köteteket a Magyar Rádió díjtalanul bocsátotta az iskolaügy rendelkezésére, hogy ezzel is segítse a tanárok és diákok munkáját. Filla István, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője elismeréssel szólt az iskolarádió műsorairól, azok célkitűzését helyesnek, tartalmát és felépítését célravezetőnek, az elképzeléseknek megfelelőnek tartotta. Az egyes műsorok nem helyettesítik az iskolai oktatást, de azt sok tekintetben eredményesen kiegészítik, színezik. Felhasználásukat megkönnyíti, hogy a műsorok összhangban vannak a tantervi követelményekkel, s a „tankönyvek feldolgozásánál szélesebbkörűen tárják fel az összefüggéseket, világítják meg a fogalmakat". Megítélése szerint az eleven, élethű korképet festő műsorok nagy érdeme az is, hogy a tudomány legújabb eredményeit tükrözik. A forrásanyagokat kitűnő színészek tolmácsolják, s így a műsorok „egyaránt megragadják az értelmet és az érzelmet, és a műsorok a nagyközönség számára is érdekesek és élményt nyújtanak". A televízióval szemben a műsorok szalagra rögzíthetők, s így az adások időpontjától függetlenül beilleszthetők а tanítás folyamatába. Ebből a szempontból igen hasznosnak minősítette az iskolarádió kiadványsorozatát, mert e füzeteket a tanárok segédeszközként szemléltetésre felhasználhatják. Hozzászólásának második részében Filla István а fővárosi tapasztalatok ismeretében az iskolarádió műsorainak felhasználásáról szólt. „Noha a történelemtanárok egy része ismeri a rádió-adta lehetőségeket, az említett kiadványok révén többen az egyes műsorok tartalmát is —, az adások egyenes vételére ritkán kerül sor. Az úgynevezett »rádió-óra« beiktatása csak 4%-os. Elsősorban ott kerül rá a sor, ahol szaktantervi tanítás folyik, ahol az audiovizuális eszközök és ismeret-hordozó anyagok rendelkezésre állnak, s az osztályok mozgatása órarendi vonatkozásban könnyen megvalósítható. Lényegesen gyakoribb az órán a magnó beiktatása és a műsorok egyes részeinek lejátszása." Filla István hangsúlyozta, hogy a Fővárosi Pedagógiai Intézet a korszerű oktatás fontos és eredményes eszközének tartja az iskolatelevízió és az iskolarádió műsorainak felhasználását. Ezért а továbbképzési foglalkozások s egyéb megbeszélések programjába beiktatták а tömegkommunikációs eszközök felhasználása gyakorlati kérdéseinek megbeszélését. Filla István kénytelen volt megállapítani, hogy az óralátogatások tapasztalatai vegyes képet mutatnak. Annak ellenére, hogy komoly előrelépés történt a korszerű oktatás irányába, „a korszerűség még nem az oktatás-nevelés tartalmában jelentkezik elsődlegesen, hanem formális elemek állnak előtérben. Altalánossá vált már az audiovizuális eszközök használata, de a rendelkezésre álló ismerethordozó anyagot a tanárok nem használják fel kellő mértékben." A tanárok megszokták a kötött, szabályos órákat, s határozottan észrevehető az újtól való idegenkedés, nehéz az elszakadás a beidegződött gyakorlattól. Ugyanakkor tagadhatatlan — állapította meg a hozzászóló —, hogy a tanárok „megértették korunk követelményeit, s ha lassan is, de az új felé, a korszerű felé haladnak". Országszerte folynak kísérletezések, próbálkozások; tehát a „rádiós-óra" módszereinek kimunkálása most van folyamatban. A tanárok a műsorok egyes részeit — elsősorban forrásokat — illusztrációs anyagként mutatják be. A műsorok teljes bemutatására csak a legkiválóbb tanárok vállalkoznak. Ilyenkor a tanulók előzetes megfigyelési