Századok – 1973

Krónika - Történelem és tömegkommunikáció [Beszámoló az 1973. évi egri történész vándorgyűlésről] (Mann Miklós) 1061/IV

KRÓNIKA 1077 Benda Kálmán vitaindítójának befejező részében az ismeretterjesztő műsorok módszertani vonatkozásaival foglalkozott. Az elmúlt években a rádióelőadások módszerben jelentősen fejlődtek. A felolvasásokat felváltotta a betétekkel színezett ún. „dokumentált előadás", de ma már ritka ez a módszer is; helyét a beszélgetés, a riport foglalta el. Az esetek többségében a kérdező maga is történész, problémákat felvető vitapartnerként vesz részt a beszélgetésben. Végül újabban terjedő, hasznos — komplexebb látásra nevelő — forma, amikor a különböző szaktudományok képviselői vitatnak meg történelmi problémákat. Kerekes István, a Magyar Rádió szerkesztője vitaindítójában abból indult ki, hogy a rádió kedveli a történészműsorokat, s ez megmutatkozik abban, hogy a társadalomtudományok közül a történelemtudománynak vannak a leggazdagabb hagyományai a rádió műsoraiban. Ez a társadalmi szemléletnek, igénynek, s a tudományos kutatásoknak a függvénye. Ezen túlmenően a történelem tárgyánál fogva több olyan érzelmi kontaktust tud találni az emberekkel, amire más tudományágak nem képesek. A vitaindító a továbbiakban arról szólt, hogy a rádiós ismeretterjesztés elmúlt 25 évében két korszakot lehet megkülönböztetni. 1956-ig elsősorban a letűnt kor bírálata, kritikája, a leleplezés dominált. A második korszakban „a történelem módszereivel, eszközeivel keressük helyünket, szerepünket a világban, a világtörténelemben". Ezzel kapcsolatban rámutatott a dokumentáció fontosságára — elsősorban hivatkozva Karsai Elek dokumentum-műsoraira —, hiszen ezek az adások „megadták a hallgatóknak azt az örömet, hogy a szájbarágás, merev értékelés helyett a dokumentumok megismeréséből önmaguk vonják le a tanulságokat". Kerekes István ezután a Rádió történelmi műsorait bemutatva hangsúlyozta, hogy a rádióban egyetlen műfajnak sincs kizárólagos jellege, tehát a dokumentum-műsorok mellett szükség van az egyszerű előadásokra, a tudományos riportműsorokra, ahol a beszélgetésekben nagy szerepe van a modern kérdésfeltevéseknek. Utalt a „Diplomaták jelentik" c. sorozatra, amelyben beszélgetés párosul dokumentumok bemutatásával. Nyomatékosan hangoztatta a réteg-műsorok szükségességót, a „Ha még nem tudná" című tudományos magazin-műsorra utalva kifejtette: e műsorok feladata az, hogy tartalmilag és formailag minél szélesebb rétegekhez szóljanak, az egyszerű emberekkel megismertessék a történelmet. Ugyanakkor elhangzanak a kvalifikáltabb társadalmi rétegeknek szóló műsorok is. Ez a műsortípus a történelmi figyelő, amely azt a feladatot vállalta magára, „hogy igyekszik szellemi közéletünk éppen aktuális, nyüzsgő darázsfészkeibe nyúlni". Ennek a műsortípusnak pedig az a funkciója — összegezte végül Kerekes István —, hogy a történészek más tudományágak képviselőivel „egy-egy új könyv, egy-egy új cikk olvasásakor egy-egy új probléma felbukkanásakor a bennük felismert gondolatokat közreadják, megfogalmazzák, elbeszélgessenek azokról". A vitaindító referátumok elhangzása után a felkért hozzászólók közül elsőnek Sándor Györgyné, az Iskolarádió történelmi szerkesztője kapott szót. Tájékoztatta a hallgatóságot a történelmi rovat elmúlt évekbeli munkájáról. Körülbelül hat esztendeje készülnek rendszeresen adások az általános- ós középiskolás diákok részére. „A műsorokkal a tanulók történelemszemléletét kívánjuk formálni, alakítani; elemzőkészségüket, dialektikus gondolkodásukat fejleszteni." A műsorok elsősorban hiteles forrásokra, dokumentumokra épülnek, s bizonyos mértékben arra is törekednek, hogy kifejlesszék a fiatalokban a hírforrásokkal szemben szükséges kritikai, szelektív magatartást. Sándor Györgyné megítélése szerint a tömegkommunikációs eszközök sokat segítenek a tanároknak a korszerű didaktika kialakításában, hiszen az iskolarádió történelmi műsorainak feladata a témaválasztásban, a kivitelezésben az iskolai tananyag kibontása, mélyítése, didaktikusabb feldolgozása. Az Iskolarádió műsorai a pedagógusokat is segítik tudásuk, ismereteik gyarapításában, módszertani kultúrájuk fejlesztésében. A hozzászóló idézte budapesti tanárok véleményeit (,, . . .Az Iskolarádió adásai nagymértékben szolgálják a történelemtanár továbbképzését is . . . Az itt hallottak gyakran a pedagógusok számára is újak. Vagy egyes részeiben azok . . . Még nagyobb jelentősége van annak, hogy igen sok módszertani ötletet, fordulatot kapunk, amit más órán is felhasználhatunk . . ."), amelyek mind azt hangsúlyozták, hogy az Iskolarádió műsorai nemcsak a tanulóknak, hanem a tanároknak is szólnak. Sándor Györgyné a továbbiakban ismertette az iskolarádió által készített történelmi műsorokat. Az általános iskola ötödik-hatodik osztályosai számára 10 perces műsorok készülnek az ókor világról (Iskola és játék az ókori Görögországban; Időszámítás és időmérés stb.), történelmi mondásokról és szállóigékről („Heuréka", „Ave Caesar" stb.). Az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályosai számára készülnek a történelmi társasjátékok. Ez a rejtvényes feladatokra épülő komplex történelmi műsor igen népszerű; 17 Századok 1973/4.