Századok – 1973

Folyóiratszemle - Kennedy P. M.: A nacionalista történetírás hanyatlása Nyugaton 1900–1970 1052/IV

1062 FOLYÓIBATSZEMLE agrártürténetéból, 1947) a statisztikai táblázatok mögött az élet forró lehellete érződik a társadalmi és individuális portrékban. 1916-ban fogott a XIII—XV. századi Anglia agrártörténetének kutatásához. Ebben a témakörben a kritikai történetírás valóságos káoszt hagyott maga után. Koszminszkij kivezetett ebből a zsákutcából, miközben olyan, eddig nem használt levéltári forrásokra is támaszkodott, melyeket 1926 — 26-ban angliai tanulmányútján gyűjtött. Ezeket statisztikailag is kiaknázta, a marxista—leninista metodológia szerint. Visszaállította jogaiba a feudális uradalom, a „manor" fogalmát, új, mindenkelőtt szociális tartalommal töltve meg: járadékformától és külső struktúrától függetlenül a gazdaságilag önálló kisparaszt kizsákmányolásának formájakénttekintette, felfedve a különböző alakzatok lehetőségét is. A XIV—XV. század átmeneti jellegének vizsgálatakor bebizonyította, hogy az áru-pénzviszonyok a feudális gazdaságra nem egyértelműen hatottak, olykor felbontották, másszor konzerválták a feudális kizsákmányolás legsúlyosabb formáit. Lehet egyes következtetéseivel vitatkozni, ellenőrizni, pontosítani, kiegészíteni azokat, de kiindulópont-jellegük vitathatatlan marad — állapítja meg Gutnova. Tanulmányai 1966-ban Londonban is megjelentek, s elismerő recenziókat kaptak. 1956-ben a Brit Történész Társaság tiszteletbeli tagjává, 1966-ban az oxfordi egyetem tiszteletbeli doktorává választották. Koszminszkij felmutatta a komplex kutatás távlatát is. Úttörő volt az angliai paraszti osztályharc történetének felvetésében és kidolgozásában, vizsgálta az állami, politikai élet s a lollardizmus mint ideológiai áramlat hatását az agrártörténetre. Historiográfiai munkássága is jelentős. A történetíró társadalmi mozgatórugóinak feltárását hangsúlyozva is ostobaságnak tartotta a burzsoá történettudomány egészének elvetését, hiszen a történettudomány nemcsak többé vagy kevésbé adekvát tükrözése a társadalmi harcnak, vagy tiszta publicisztika, hanem meghatározott anyag, illetve kutatási módszerek érvényesülnek benne. Az élő, individuális portré mestereként írt Gracianszkijról, Voltaire-ről, Rankeról, Szavinról, a szovjet történetírás irányzatairól, s így születtek élesen kritikus tanulmányai kortárs burzsoá történetírókról is (H. Pirenne, A. Toynbee). Újkori történeti problémákkal is foglalkozott speciálkollégiumain. Az egykori tanítvány szól még tudósnevelő és oktató munkásságáról, személyes tulajdonságairól, művészi hajlamairól, mindig korszerű elkötelezettségéről. (Voproszi Isztorii, 1972. 9. szám. 52—62. I.) K. Gy. P.M. Kennedy: A nacionalista történetírás hanyatlása a Nyugaton, 1900—1970 A tanulmány E. H. Carr véleményéből indul ki, mely szerint „a történész társadalmi jelenség, saját társadalmának terméke és egyben tudatos vagy tudatalatti képviselője (spokesman). A történelmi múlthoz ezen az alapon közeledik." A történelmi relativizmusra emlékeztető felfogással a szerző hozzáteszi, hogy ezért változik koronként egy sor kérdés, történelmi probléma megítélése. Nacionalizmus alatt Webster értelmező szótára alapján a saját nemzet érdekeit mások érdekei fölé helyező felfogást érti — ez pedig nem elég konkrét definíció, és tanulmánya más helyén a szerző maga is elismeri, hogy az ilyen önzés szinte egyidős az emberiséggel. Tárgyalásában mégis — helyesen —