Századok – 1973

Folyóiratszemle - Gutnova E. V.: Jevgenyij Alekszejevics Koszinszkij 1051/IV

FOLYÓIKATSZEMLE 1051 Az önkényuralom osztályjellege nem vetődik fel. A történeti-jogi iskola idealista koncepciójának következményeként a hatalom problémáját csak belső (centralizáció) vagy külső (terjeszkedés) szempontból tárgyalja. A sorok között érződik ugyanakkor egy enyhén önkónyuralomellenes tendencia. Felvetődik Oroszország elmaradottságának gondolata is. A moszkvai állam, Kljucsevszkij szerint, a fejlődésnek olyan kezdeti stádiumában volt, hogy az oroszok nem tudták magukat megismerni, s a külföldiek figyelték meg őket. A cikkíró ebben a hegeli önmagát megismerő eszme s a spenceri organikus szemlélet történelmi lecsapódását látja. Az, hogy a jobbágyrendszerről szó sem esik, azt tanúsítja, hogy már ekkor sem mindig azt írta, amit gondolt. Vannak ugyanakkor történelmi korlátok is: a városok keletkezésénél az állam történelemformáló szerepe domborodik ki, a nép mint téma még nem szerepel, legfeljebb a tömeg. A felhasznált szövegek kritikája sem kielégítő, amit pedig gyakran hangoztat elvben. így például Herberstein utalása az orosz hadak gyávaságára nem váltja ki kritikáját — említi Nyecskina. A mű jelentősége — amelyet a korabeli siker után a szovjet történettudomány számára Pokrovszkij és tanítványai fedeztek fel újra — abból adódik, hogy a korabeli tudomány színvonalán ez az első orosz nyelvű, tematikus feldolgozás új alakok bevonásával, haladó nyugatos alappozícióból. Előremutató helye van Kljucsevszkij életművében is, aki már ekkor is az írás mestere, s a művészi kifejtés világossága új volt a korabeli történettudományban, vagy legalábbis újra új. Másik keveset emlegetett fiatalkori műve P. Kirchman: Geschichte der Arbeit und Cultur orosz fordításának (1867) orosz tárgyú kiegészítései (228 oldalból 118-at ő írt, többnyire nem külön fejezetben). Ebben is a gazdag, konkrét tényanyag mellett az 1860-as évek Oroszországának történetírói újítása az értékes: a termelőerők iránti rendszeres érdeklődés. Voproszi Isztorii, 1972. 6. szám. 47—60. I.) K.Gy. E.V. Gutnova: Jevgenyij Alekszejevics Koszminszkij A tanítvány szól cikkében Koszminszkijről (1886 —1959), a szovjet marxistaleninista történettudomány s azon belül a medievisztika egyik alapítójáról. Úgy véli, hogy a halála óta eltelt fejlődés a szovjet történetírásban elegendő perspektívát nyújt munkássága értékeléséhez. Varsóban született, gimnáziumi igazgató fiaként, majd Moszkvában végzi egyetemi tanulmányait, és aztán ott is dolgozik az egyetemes történelmi tanszéken. 1936-tól a Tudományos Akadémia középkori, majd bizantinológiai szektorát vezeti. Több kollektív munka szerzőtagja és szerkesztője, tankönyvek, forráspublikációk és fordítások készítője, kiadja Marx történeti tárgyú konspektusait, folyóirat-szerkesztő, s propagandistája külföldön a szovjet tudománynak. Elsősorban mégis: tudós-kutató. Mesterei, még a forradalom előtt: D. M. Petrusevszkij, A. N. Szavin nem-marxista ökonómiai materialisták, akikre hatottak egyes marxista tételek is. Koszminszkij önálló tudományos tevékenysége a szovjet periódusra esik, első nyomtatott műve 1918-ban jelenik meg. Ekkor következik gyors fejlődése a marxista történetfelfogás felé (a Marx—Engels Intézetben dolgozik 1924 —26-ban), mely első nagy tudományos művében — „Az angol falu a XIII. században" — érlelődik véglegessé a harmincas évek közepén. Munkásságát mindig a maximális pontosságra törekvés jellemezte, így a statisztikai módszerek széles alkalmazása, annak fetisizálása nélkül. Második monográfiájában (Tanulmányok a XIII. századi Anglia