Századok – 1973

Folyóiratszemle - Fridenson P.: Egy új iparág: az autógyártás Franciaországban 1914-ig 1039/IV

1040 FOLYÓIRATSZEMLE ezt a helyet 1914-ig megőrzi. S miután a világranglistán az Egyesült Államok veszi át a vezetést, Franciaország továbbra is megőrzi európai elsőségét 1905-től egészen 1930-ig. A gépkocsigyártásnak ezt a sikerét csak részben magyarázza az iparág újdonsága. Sokkal inkább köszönhető ez annak, hogy sajátosságai révén szervesen beilleszkedhetett a meglevő francia ipari struktúrába, melyre, mint közismert, a kisipari jelleg, a munkaigényes árutermelés volt jellemző. Ez az ipari szerkezet kiválóan megfelelt az új iparágnak, ahol a gyártási költségek jelentős részét a munkabér teszi ki. A gépkocsigyártás tehát prolongálja a XIX. századi francia ipari modellt, de egyúttal meg is reformálja azt. A francia technikai újítások egész sora lát napvilágot, majd a tárgyalt korszak vége felé az amerikai eljárások átvétele a francia autóipar dinamizmusát, adaptációs képességót bizonyítja. A jelen tanulmány az első kísérlet a korszak francia gépkocsitermelésónek áttekintésére. A kutatók ugyanis részben a forrásanyag jellege, hiányosságai, másrészt pedig a későbbiekben az amerikai autógyártás elsöprő fölénye következtében eddig nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A szerző először a kereslet, majd a kínálat alakulását vizsgálja, cikke befejező részében pedig a francia gépkocsigyártás árnyoldalait, kezdődő hanyatlását elemzi. Az új iparágakra jellemző strukturális dinamizmus mellett a gépkocsik iránt megnyilvánuló nagy nemzeti és nemzetközi kereslet járult hozzá a francia autóipar nagy fejlődéséhez. Hozzávetőleges számítások szerint a francia gépkocsipark 1895-ben 300, 1900-ban 2897, 1914-ben pedig 107 535 egységet számlált. A két első dátum között 865%-os, azt követően pedig 3608%-os az emelkedés. 1913-ban Franciaország Németországot megelőzve (93 000), a második helyen állt Európában Nagy-Britannia mögött (208 000) — melynek nagyobb a népessége és ahol lényeges volt az import szerepe —. Az Egyesült Államok autóparkja 1900-ban 8000, 1913-ban pedig 1 258 000 gépkocsiból állt (15 625%). Milyen tényezők határozták meg a keresletet? Jelentős szerepet játszott egyrészt a gépkocsik rövid élettartama. Az 1898 és 1908 között eladott gépkocsiknak csak 40%-a maradt meg hét év után, és 14 év alatt az egész állomány tönkrement. Az 1908 és 1914 közötti időszakban már 78% éli túl a hét éves használatot és 21 év szükséges, hogy az egész széria eltűnjék. A keresletet meghatározó további tényezők közül a szerző elhanyagolhatónak tartja a jövedelmek emelkedését, annál nagyobb szerepet játszott viszont a gépkocsiárak csökkenése. Igen érdekes és jellemző a kereslet társadalmi összetétele. Kár, hogy a szerző ennek elemzését csak egyetlen megye adatain* végzi el, a források feltáratlansága, illetve hiánya folytán. A lényegében mezőgazdasági jellegű Indre-et-Loire megyében az átlagos jövedelem nagysága meghaladta a francia megyék többségét. A magán gépkocsitulajdonosok elsősorban a járadékosok, nemesek és nagybirtokosok közül kerültek ki. Az igényt pedig a presztízs, a divat és a sport szülte főként, de egyeseknél már közlekedési eszközül is szolgált a városok elérésére. A következő kategóriáknál már elsősorban hasznossági szempontok indokolták a gépkocsitartást: nagykereskedők, nagyiparosok, orvosok s végül a legszűkebb rétege az autótulajdonosoknak: kisiparosok, alkalmazottak, tanítók. E fenti megoszlás azonban módosul 1900 és 1914 között. 1908-ig ha nem is egyenletes, de erős eltolódás tapasztalható a második helyen jelzett társadalmi rétegek, elsősorban az orvosok javára. Ezután folytatódik ugyan az autótulajdonosoknak ez a „demokratizálódási" folyamata, de gyengébb ütemben. Egy 1904-ből származó statisztika a szállításra használt gépjárművek tulajdono-* J. G. Boulay; La Pénétration de l'automobile en Indre-et-Loire de 1899 à 1928. Poitières. 1962. 125-133. 560 1.