Századok – 1973

Folyóiratszemle - Fridenson P.: Egy új iparág: az autógyártás Franciaországban 1914-ig 1039/IV

TOLYÓIRATSZEMLE 1041 sairól tájékoztat, Franciaország egész területére vonatkozóan, Seine megye kivételével. A 17 107 gépkocsitulajdonos közül 3485 rendelkezett ilyen járművel, többségükben orvosok, gyógyszerészek (1105), „vállalati igazgatók, mérnökök, kézművesek" (359), utazók, ügynökök (254), gyárosok, kereskedők (382), s végül „földbirtokosok, földművelők" (153). A gépkocsik földrajzi megoszlása számos tényezőtől függ (az egyes vidékek népességétől, jövedelmétől, az úthálózattól, autógyárak közelségétől stb.). Az 1000 lakosra jutó gépkocsik száma 1905-ben 12,84 volt Párizsban és környékén, ezt követi az északkeleti rósz (5,83), majd észak (5,27), délkelet (5,15), kelet (4,46), a legkevesebb gépkocsi pedig az ország középső részén (Massif Central), nyugaton (Bretagne), s délen található. A francia gépkocsiipar más országokkal szembeni fölényét nem kis mértékben előmozdította az igen jól kiépített úthálózat, és az értékesítés bel- és külföldön egyaránt jól megszervezett láncolata. Kezdetben az értékesítést a gyártó üzem végezte, majd fokozatosan koncessziós garázsok alakultak jól megszervezett ügynökhálózattal, amely autóversenyzésre áttért kerékpárosokból, részvényesekből, a gyártó vállalatok alkalmazottaiból, gépkocsiszerelőkből áll elsősorban. A Renault-cég azonban új kezdeményezést indít 1910-ben, négy leányvállalatot alapít vidéken, s ezt a példát a többi vállalat is követi, sőt külföldre is kiterjeszti. A Lorraine—Dietrich cég 1905-ben Németországban létesít képviseletet, a Renault Nagy-Britanniában, Németországban, az USA-ban, Spanyolországban, Oroszországban 1905-től. Néhány vállalat szerelő üzemet is létesít külföldön, mellyel sok esetben megvetik az ottani autógyártás alapjait. (DarracqMilánóban, ebből alakul az Alfa Rómeó, 1914-ben alapítják meg Oroszországban a Russzkij Renault vállalatot, s két jelentős üzemet telepítenek Pétervárott és Ribinszkben. A Panhard cég Pétervárra tervezett üzemének létrehozását megakadályozta a háború kitörése.) A kínálat alakulását vizsgálva a szerző a termelés nagyságának és a vállalatok számának fejlődését tárgyalja. 1897-től 1913-ig közli a gépkocsik számának évenkénti növekedését. A legnagyobb ütemű növekedés az 1900 — 1907-ig terjedő időszakra esik. A tárgyalt időszak kezdetén évenként 1200, az utolsó évben pedig 45 000 gépkocsit állítottak elő, a növekedés 199%, s ez messze meghaladja az új iparágak együttes fejlődési ütemét: 81,8% (gáz, elektromos ipar, cement, gumigyártás, gépkocsi). Az üzemek száma a következőképpen alakult: 1900: 30, 1910: 57, 1914: 155. 1900 és 1907 között a profit húszszorosára emelkedett. Az erős konkurrencia ellenére sem tapasztalható azonban a koncentráció, mint az USA-ban, vagy kisebb mértékben Németországban. Ennek okát a szerző abban látja, hogy földrajzilag igen szétszórtan helyezkedtek el az üzemek, az autógyártás nem teremtett új ipari geográfiát, bár Párizs környékének lassú előtérbe kerülése érezhető. A vállalkozók szociális összetétele viszont változást mutat a régi vállalkozói réteghez képest s nagymértékben felfrissíti azt, hiszen az üzemeknek kb. 1/3-a teljesen új alapítású. A vállalkozók döntő többségükben a városi középpolgárság soraiból kerültek ki, középiskolát végzettek, s egy részük mérnöki diplomával rendelkezett. Két más társadalmi származású vállalkozói csoport módosítja némileg ezt a képet: néhány arisztokrata, akit a luxuscikk gyártása vonz, valamint szakmunkások, kisiparosok, mint Adolphe Clément vagy Marius Berliet. Tanulmánya befejező részében a szerző az igen magas szintet elért francia gépkocsiipar árnyoldalait elemzi. A negatív jelenségek közvetlen előidézői az 1907-es gazdasági válság, az amerikai konkurrencia, majd 1908-tól a brit és német autógyártás versenye. Voltak azonban mélyebben fekvő okok is — a francia ipar strukturális gyengeségei; a francia termelők izoláltsága, területi szétszórtsága, ebből következően a standardizálás hiánya, a kisiparra jellemző munkamódszerek nagyiparban való továbbélése — állt szemben a lassan világméretekben szerveződő monopóliumokkal. S ez általában veti fel az új francia iparágak viszonyát a hagyományosakhoz: ahelyett hogy az előbbiek a régi