Századok – 1973

Folyóiratszemle - McCarthy Donal: A történelem politikai felhasználása Arthur Griffith munkásságában 1038/IV

1038 FOLYÓIRATSZEMLE Kommün kudarca mégsem törte meg teljesen. Igaz, ez más nyomvonalon haladt tovább. Történtek még ugyan kísérletek újabb felkelés előkészítésére, ezek azonban teljességgel erőtlenek voltak. A munkásszervezkedés erőteljesebb, s a tömegeket inkább érintő ága a gazdasági osztályszervezkedés, a sztrájkharcok formájában ment végbe — amelyek egy ideig elszakadtak a politikai szférától, hogy azután később, bizonyos késéssel a modern francia munkásmozgalomban újra találkozzanak. (Le Mouvement Social, 1971. okt.—dec. 71. szám. 5—45. I.) J. Donal MaCarthy: A történelem politikai felhasználása Arthur Griffith munkásságában A XIX. század végén Írországban a forradalmi agitáció központja a vidékről lassan Dublinba helyeződött át. A fővárosban a lakosság növekedésével párhuzamosan a gazdasági problémák is növekedtek. Az itt élő elidegenedett intellektuelek ragyogó generációja számtalan kis vitaklubban álmodozott a társadalmi igazságról, a munkásság köztársaságáról, egy ír nyelvű Írországról, de Dublinban virágzott ki az angol—ír irodalom is: Joyce, Yeats. A város sajátságos atmoszférája részben abból táplálkozott, hogy mindenki ismerte egymást, így bőven volt intellektuális stimulus. Arthur Griffith (1871 —1922) 15 éves korában állt be nyomdásztanulónak, és ettől fogva eljegyezte magát a politikai újságírással. Megalapítója lett a Sinn Fein pártnak, melynek célja volt a politikai függetlenség és a gazdasági önellátás, eszköze pedig a passzív rezisztencia és a polgári engedetlenség volt. Politikai nézetei az ír és a magyar történelem sajátos interpretációjában gyökereztek, ez az értelmezés akadémikusan ma nem állja meg a helyét, de Griffith őszintén vallotta, kitartott mellette és széles körökkel elfogadtatta. Az 1800-as Act of Union óta az írek célja önálló parlamentjük visszaállítása volt. Ennek két lehetséges útja kínálkozott: a parlamentáris és az erőszakos — e két irányzat harca még ma sem ért véget. A századforduló táján egy sajátos válfaj is kialakult: általános volt a múlt lázadó hőseiért való lelkesedés, de ez párosult az erőszakot alkalmazó kortársak elítélésével. Ez jellemezte az ír történelemszemléletet ós történészeket is, így lett a századforduló idejére valamennyi ír számára szent dátum 98, 48 ós 67. Griffith ugyan belépett az erőszakos irányzat vezetése alatt álló Irish Republican Brotherhood-ba, de Yeatshez hasonlóan nála is ebben csak intellektuális elkötelezettség rejlett, nem pedig az erőszak igenlése. Ekkoriban, a 900-as évek elején kezdte tanulmányozni a magyar történelmet, közelebbről a szabadságharc ós a kiegyezés korát, a dublini ír Nemzeti Könyvtár gazdag anyaga alapján. Megállapította, hogy a 67-es kiegyezéshez vezető magyar módszerek Írország számára is alkalmazhatóak lennének, míg az osztrák — magyar dualizmus angol — ír viszonylatban is megoldás lenne. A kérdést cikksorozatban fejtette ki és 1904-ben könyvalakban is kiadta. „Magyarország föltámadása" c. könyve számos kiadást ért meg és az ír történelem egyik alapvető dokumentumává vált. A tanulmány szerzője közelebbről nem ismeri a magyar történelmet, de megállapítja, hogy „Griffith beszámolója, mint a XIX. századi Magyarország története, sok kívánnivalót hagyott hátra. Figyelmen kívül hagyta a nem-magyarokat, elmulasztotta a magyar helyzet komplexitásainak mérlegelését és félreértette az egyéni vezetők szerepét". (Utóbbi megjegyzése annak szól, hogy Griffith igen nagyra értékelte Deákot.) A magyar példa azért volt fontos Griffith számára, mert ő fizikai erő alkalmazása nélkül kívánta visszaállítani az ír parlamentet és a magyarországi passzív rezisztencia sikerében ennek az útnak a járhatóságát látta bizonyítva. A Sinn Fein (Magunk) mozgal-