Századok – 1973
Történeti irodalom - Studium II. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Tudományos Diákköreinek kiadványai V. (Ism. Niederhauser Emil) 1030/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 1031 X—XI. századi emlékeink bizánci rétegeinek tagolódásáról c. tanulmánya a művészeti emlékeket hat csoportba sorolja kronológiai és eredeztetési alapon: 1. honfoglalás előtti emlékek, amelyek közvetlen bizánci elsajátításról tanúskodnak; 2. IX —X. századi emlékek (mellkeresztek), amelyek bolgár közvetítéssel kerültek ide; 3. a X—XI. század fordulójáról származó egyházi tárgyak; 4. I. István korából származó tárgyak, amelyek görög vagy görög iskolázottságú, de Magyarországon tevékenykedő mesterek alkotásai; б. I. András korából származó, orosz közvetítésre utaló emlékek (Visegrád, Feldebrő); 6. a XI. század második feléből vagy utolsó harmadából származó, bizánci készítésű hatalmi jelvények (Monomachos-korona), amelyek a megújuló politikai kapcsolatokat jelzik. Bán Péter: A Batthyány-uradalmak gazdatiszti szervezete címen a Batthyány-levéltár gazdag anyaga alapján ad gondos áttekintést különösen a gazdasággal sokat törődő Batthyány Ádám (1625 — 58) idejéből, aki részletes szervezetet dolgozott ki. A központi igazgatás élén a tiszttartó és a számtartó állt, az egyes uradalmak élén a sáfárok stb. A tisztviselők alacsony sorból származtak, részben természetbeni ellátmányt kaptak, a földesúr taníttatta is őket, gondosan kiválasztotta embereit. A többszörös alá- és mellérendelés révén kialakult kölcsönös ellenőrzés rendszere azonban meglehetősen törékeny volt, a földesúr halálával hamarosan megszűnt. Dobos Gábor: Török—magyar rabok nyugat-dunántúli végeken c. tanulmánya megint nagyrészt a Batthyány-levéltár anyagára építve mutatja be a magyar fogságba került török, ill. török fogságba került magyar rabok nehéz helyzetét, a kiváltásukról folytatott alkudozásokat, a kezes-állítás szokását (a legtöbb rab ugyanis nem tudta egy összegben megfizetni váltságdíját, hanem részlet-fizetésre kötelezte magát). A Batthyányaknál, mint a terület leghatalmasabb földesurainál raboskodó török, ill. az általuk kiváltott magyar foglyokról részletes táblázatos kimutatást közöl (a rabok száma, a vállalt sarc mennyisége és fajtái, hiszen jelentős részben nem készpénzben fizettek, hanem kősóval, állattal, textíliával, ruházati cikkekkel stb.). A foglyok száma nagyjából azonos volt mindkét oldalon. A Batthyányak a magyar rabokat azért váltották ki, hogy magánhadseregüket gyarapítsák, a váltság összegét utólag behajtották rajtuk. Selmeczi Kovács Attila: Az újvilági kultúrnövények térhódítása Európában c. áttekintésében kimutatja, hogy a paprika, paradicsom, kukorica stb. először nyugat felől terjedt el, spanyol közvetítéssel, ekkor inkább dísznövényekként tartották számon, csak jóval később, nagyrészt a XVIII. században kerülnek fel a Balkánról, mint gazdasági növények. A háromnyomásos rendszer miatt sokáig csak kerti növényként termesztették, tehát mentesek voltak a tizedszolgáltatás alól. Igazi elterjedésükre csak a XIX. században, a háromnyomásos rendszer és vele a vetéskónyszer felszámolásával került sor. Az új- és legújabb-kori témák közt Gergely András: Széchenyi a „gazda" és a „polgár" címen igen meggyőzően mutatja ki, mennyire törekedett Széchenyi nem-agrár jellegű jövedelmek szerzésére, vagyis burzsoává való átalakulására, tehát nem tekinthető csupán az agrár-kapitalizmus szószólójának. Éppen ezért magános viszont a nagybirtokosok közt, akik valóban csak az agrár-kapitalizmust tudják elképzelni. Széchenyi birtokai jelentős részét eladta, így megszabadult adósságaitól, pénzét részvényekbe fektette. Ebben is, mint mindenben, az angol arisztokráciát tartotta mintaképének. Maga könynyen át tudott volna állni a tőkés termelési módra. Éppen ez a kivételes helyzete a maga korában teszi példáját olyan jelentőssé. Szabó Miklós: Az ellenforradalmi korszak eszmetörténeti előzményei c. tanulmányában Szekfűből kiindulva keresi az elődöket. Egyrészt Károlyi Sándornak az 1890-es években kibontakozó agrárizmusára utal, a kispolgári rétegeket a tőke ellen konzervatív alapon szervezni óhajtó röpiratok özönére, ami mögött már nem egyszerűen a nagybirtokos-tőkés osztályszövetség átrendezésének, hanem éppen felbontásának az igénye húzódik meg, a nagybirtokos hegemóniával, amelyet a Gazdaszövetségben szervezett birtokos parasztsággal kívánnak alátámasztani. A parasztok megnyerésére a szövetkezeteket propagálják. Ez már offenzív, dinamikus konzervativiz-14*
