Századok – 1973
Történeti irodalom - Der Schriftenverkehr zwischen dem päpstlichen Staatssekretariat und dem Nuntius am Kaiserhof Antonio Eugenio Visconti 1767–1774 (Ism. Mályusz Elemér) 1013/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 1015 centralizálódott pápai kormányszervezet végrehajtó közegeivé lesznek, akiknek kötelessége az államtitkárság utasításainak megvalósítása. Mindamellett jelentéseik értékes kútfők. Beszámolnak ugyanis a szereplők tetteinek indokairól, terveiről és szándékairól, megismertetik azok gondolkozásmódját és magatartását, s mert maguk a nunciusok az udvar és a kormány közvetlen közelében élnek, ugyanakkor azonban függetlenek, másrészt politikailag képzettek, akik hivatásszerűen bíráló szemmel nézik környezetüket, fel tudják ismerni az események összefüggését, a hangulatváltozások okait, s képesek a szereplők egyéniségét találóan jellemezni. Jelentéseik így sok oly finom megfigyelést tartalmaznak, amelyek hozzásegítenek a fejlemények lényegének megértéséhez. Segítségükkel a történetíró oly részletekkel élénkítheti előadását, amelyeket máshonnan nem ismerhet meg. Mivel sok múlik a jelentéstevő szellemes iróniáján, ezt pedig gyakran csak a sorok közt olvasva lehet megérezni és megérteni, az iratközlés regesztaszerű formája eleve nem alkalmas közlési mód. A kutatót nem mentesíteni kell az eredeti iratanyagba betekintéstől, hanem, éppen ellenkezőleg, hozzá kell segíteni, hogy azzal a lehető legakadálytalanabbul megismerkedjék. Erre pedig mód is van, amióta a fényképezés könnyűvé teszi a levéltári iratoknak másolatban megszerzését és tanulmányozását. Ily meggondolásokból kiindulva és Borromeo követi működésének (1760—1767) iratanyagát „technikai és személyi okokból" félretéve, került sor Antonio Eugenic Visconti bécsi követségének hozzáférhetővé tételére. A kiadás egyaránt számbavéve a bécsi nunciatúra levéltárát és az államtitkárság Germania-sorozatát, egyszersmind következetesen utalva fogalmazvány s tisztázat kapcsolatára, két levéltári állaggal ismertet meg. Egy-egy irat tartalmának bemutatása néhány, sokszor csak egy-két sor terjedelmű. A hellyel való takarékosságra jellemző, hogy a keltezésből lehet csak látni — de ez is elég ! —, hogy nunciusi jelentés vagy római utasítás-e az irat, amelyről a tájékoztatás szól. A kötet egyébként nem is regesztákat, inkább szűkszavú utalásokat közöl. A középkori pápai bullák tanulmányozásából leszűrt tapasztalat inspirálhatta a kitűnő megoldást, hogy jelentós és utasítás kezdő szavainak közlésére sor került. Fényképezésnél a megrendelő dolga ós a levéltárak ellenőrző munkája ezáltal egyaránt kényelmessé lesz. A kötet anyagának összegyűjtői, római ösztöndíjasok, derekas feladatot teljesítettek. Fegyelmezettségük a jó munkaszervezést dicséri. Mindössze 3119 szám alá osztva, sikerült nyolc évre terjedőleg a pápaság és a bécsi udvar kapcsolatait megvilágító levéltári forrásanyagot megismertetniük. Az egy-egy speciális témakört feldolgozni kívánó kutatók helyzete ezzel könnyűvé lett. Most már nem szükséges hónapokig tartó, nehézkes római tartózkodás során újból és újból átlapozni a vatikáni levéltári köteteket. Az inventarizálás, az ösztöndíjasok voltaképpeni munkája fáradságos lehetett, de — ezt kell mondanunk — önzetlenségük a Habsburg-monarchia múlt jával foglalkozó kutatók, sőt talán az egész európai történettudomány javát szolgálja. A pápai kúria felfogását kutatónak, miután a jezsuita rend feloszlatását közvetlenül megelőző évekből a Róma—Bécs viszonyt megismerte, többé aligha szükséges megvizsgálnia, hogy pl. a lisszaboni vagy madridi nunciusoknak küldött utasításokat az államtitkár milyen szellemben fogalmazta meg. Az inventarizált forrásanyagban a tájékozódást a részletes index hivatott megkönynyíteni. Ez teljes egészében a kötet szerkesztőjének, a regesztákat egyeztető és az egész kiadvány végső formáját megadó I. Lindeck-Pozzának munkája. Az index csak a személy -és helyneveket tartalmazza. Az előbbiekből még többet is, mint amennyit a kötet leggondosabb olvasója ki tudna jegyezni. A meglepő jelenségnek az a magyarázata, hogy regeszták a nunciatúrának nemcsak politikai jellegű, hanem adminisztrációs jelentéseiből is készültek. Tehát pl. a felterjesztésekből, amelyek kíséretében a házassági akadály alól felmentést kérők folyamodványai Rómába kerültek. A végleges rendezésnél a folyamodók nevei kimaradtak ugyan a regesztákból, de az indexben a szerkesztő, mivel érdemleges 13*
