Századok – 1973
Történeti irodalom - Der Schriftenverkehr zwischen dem päpstlichen Staatssekretariat und dem Nuntius am Kaiserhof Antonio Eugenio Visconti 1767–1774 (Ism. Mályusz Elemér) 1013/IV
1014 TÖRTÉNETI IRODALOM ból egykor vállalt rész, az 1660—1572. évek még kiadatlan diplomáciai jelentéseit publikálja, másrészt az osztrák olvasó közönséget az ellenreformációnál vonzóbbnak talált korszak állapotaival segítse tüzetesebben megismerkedni. A második világháború után megjelent tanulmányok és könyvek tömege láttára nem volt nehéz felismerni, hogy a figyelem központjába a jozefinizmus problémája került. Lényegét, sajátságos módon, nem ausztriai kutatók próbálták megragadni. Mind E. Winter (1943), mind Fr. Yaljavec (1944, 19452), egy személyben úttörők és összefoglaló munkák szerzői, kívül állottak az osztrák tudományos szervezetek keretein, példájukra azonban hatalmas létszámú kutató gárda terjedelemre nagy, alig áttekinthető részletirodalmat hívott életre. Tanulmányok tömegét, cikkek tucatjait.1 Mintha csak — akaratlanul is — pótolni akarta volna a tudományos élet azt a katasztrofális veszteséget, amely az államtanács levéltárának elpusztulásával érte a XVIII. század második felével és a XIX. század elejével foglalkozó történetírást. Egy római kutatóintézet számára szinte önként adódott feladatul a vatikáni levéltárból a jozefinizmus korára vonatkozó forrásanyagot hozzáférhetővé tenni, s mert hagyomány volt a nunciusi jelentésekkel foglalkozás, a bécsi udvar ós a pápaság kapcsolatának feltárása során a jozefinista elvek életét sajátságos szemszögből nézve megismertetni. Kiindulási évül 1 760 szolgált, tehát az az időpont, amely nemcsak Józsefnek kormányzati munkakör vállalásával, az államtanács megszervezésével azonos, hanem Mária Terézia uralmának is fordulópontja. Egyidejűleg, éppen 1760-ban új nuncius került Bécsbe Vitaliano Borromeo személyében, ami újabb érvként szólt az időpont kitűzése mellett, így 1950-ben a forrásanyag számbavétele az 1760. évvel kezdődött meg. Az elgondolás akkor még az volt, hogy, miként a XVI. századi iratokkal törtónt, a fontos jelentések, utasítások egész szövegükben kerülnek kiadásra. A Borromeo-akták sajtó alá készítése közben érlelődött meg a felismerés, hogy elhibázott vállalkozás volna a XVIII. századi forrásanyagot a két évszázaddal korábbihoz hasonlóan jelentetni meg. A tapasztalatokból 1955-ben az említett Österreichisches Kulturinstitut tudományos titkára, Heinrich Schmidinger vonta le a tanulságot és ugyanő tett jól megindokolt javaslatokat.2 Érvelése szerint nem segítene gyökeresen, ha a kiadó fontosságuk szerint értékelve az iratokat, a kevésbé jelentőseket elhagyná, vagy csak lényeges részeik közlésére szorítkoznék, mivel a kiadásra váró anyag a XVIIГ. századra a kétszáz évvel korábbinak mintegy hatszorosa. De belső okok is ellene szólnak a közlési mód változatlanul maradásának. Már a XVI. századi iratok forrásértékét is kissé túlbecsülte a kutatás, s még inkább fenyeget ez a veszély a későbbieknél. Lényegesen megváltozott ugyanis a nunciusok helyzete. Ha egykor a politikai életben irányító szerepet játszottak, amint a valláskérdés a spanyol világuralom eltűnésével és a protestáns államok felemelkedésével elveszítette foatosságát, háttérbe szorulnak, és még katolikus országokban is, amint ezek az államérdek elvét követik, az események egyszerű megfigyelőivé süllyednek. Kevésbé jól informáltak, ennek következtében a fejleményekről más forrásokból teljesebb képet nyerhet a történetíró, mint az ő jelentéseikből. Ugyanakkor megváltozott az egyes nunciusok és a pápai kúria közti viszony. Most már kevesebb önállósággal rendelkeznek, a 1 Az 1860-as évektől 1954-ig napvilágot látott válogatott irodalmat felsorolta Fr. Dörrer (Römische Stimmen zum Frühjosephinismus. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, 63 [1955] 461—462. 1.), a rákövetkező évekének bibliográfiai adatait ugyanő teljességre törekedve közölte 1961-ben (Der Schriftverkehr zwischen dem päpstlichen Staatssekretariat und der Apostolischen Nuntiatur Wien in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. Römische Historische Mitteilungen 4 [1961] 227 — 237. 1.) 2 Zur Frage der Erschliessung und Publikation neuzeitlicher Akten. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, 63 (1955) 53 — 63. 1.
