Századok – 1973

Történeti irodalom - Der Schriftenverkehr zwischen dem päpstlichen Staatssekretariat und dem Nuntius am Kaiserhof Antonio Eugenio Visconti 1767–1774 (Ism. Mályusz Elemér) 1013/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 1013 valósítását tűzte ki a kormánnyal keresendő kompromisszum útján, amelynek jegyében támogatták a kormány külpolitikáját, közvetítettek a felelős kormány kérdésében és elutasították az általános választójogot. Összefoglalóul megállapítja a szerző, hogy a 60-as években a konzervatív kormányokkal szemben nagy liberális koalíciók alakultak ki, amelyeknek hordozója a polgárság volt, de támogatták az iparosok és munkások is. A politikai életben való részvételért folytatott küzdelemben azonban a liberálisokat ós demokratákat elválasztotta az egység és szabadság elsőségének kérdése, a munkásokat pedig mindkettőtől a gazdasági és szociális politika. A pártkeletkezósi folyamat három stádiuma a programok, majd a választási szervek és végül az állandó szervezetek létrejötte volt. Egységes párttá alakulni a közös program következtében a liberálisoknak sikerült 1870-ben, egységes össznémet demokrata párt azonban nem keletkezett. A munkások egyesülése össznémet szinten a szociáldemokrata pártban valósult meg. G. Eisfeld tanulmánya hozzájárulás a németországi liberalizmus megértéséhez. Érdeme, hogy a liberálisok gyakorlati tevékenységéből indul ki. Ehhez jelentős levéltári anyagot, sajtót és emlékiratot tanulmányozott át. Az eddigi résztanulmányok zömével szemben nem emeli ki szerepüknél jobban a porosz pártokat, hanem igyekszik a kis- és középállamok pártalakulásának folyamatát is bemutatni. Külön értéket jelent szinte valamennyi vezető liberális politikus rövid életrajzának ismertetése; a függelékként leközölt programok ós alapszabályok nagy része ezúttal első ízben kerül publikálásra. Sajnálatos, hogy a liberális mozgalom társadalmi gyökereinek kibontása és a liberálisdemokrata nézetkülönbségek valós okainak feltárása hiányt szenvedett. Zachab József DER SCHRIFTVERKEHR ZWISCHEN DEM PÄPSTLICHEN STAAT S SE К RET A RI AT UND DEM NUNTIUS AM KAISERHOF ANTONIO EUGENIO VISCONTI, 1767—1774 (Bearbeitet von Andreas Cornaro, Herbert Paulhart, Paul Uiblein, Walter Wagner und Gerhard Winner. Gesamtredaktion: Irmtraut Lindeck-Pozza. Publikationen des österreichischen Kulturinstituts in Rom. Herausgegeben in Verbindung mit der Österreichischen Akademie der Wissenschaften von Leo Santifaller und Heinrich Schmidinger. II. Abteilung. Quellen. II. Reibe. Nuntiaturberichte 1. Band) (Wien—Köln—Graz, Hermann Böhlaus Nachf. 1970. 8. XXIII, 561 1.) AZ IRATVÁLTÁS A PÁPAI ÁLLAMTITKÁRSÁG ÉS ANTONIO EUGENIO VISCONTI, A CSÁSZÁRI UDVARNÁL AKKREDITÁLT NUNCIUS KÖZÖTT 1767 — 1774 Futó átlapozásra is észrevehető, hogy a kötet fáradságos munka eredménye, a gondosabb tanulmányozás pedig meggyőz, hogy kiadási elveit amagyar történettudomány haszonnal követhetné. A hosszú címmel arányosan sokáig tartottak a kiadvány elkészülésének munkálatai. Megindításukkal a második világháború után a vállalkozás gondozója, a római Österreichisches Kulturinstitut egyszerre próbált a kutatói hagyomány és korunk érdeklődése követelményeinek eleget tenni. Egyrészt becsületbeli kötelességének érezte, hogy elődje, a római Österreichisches Historisches Institut adósságát letörlessze és a XIX. századi német történetírás hatalmas forráskiadványából, a Nuntiaturberichte aus Deutschland-13 Századok 1973/4.