Századok – 1973
Közlemények - Tardy Lajos: Verancsics Antal sztambuli követjelentései Grúziáról (1553-1557, 1567-1568) 91/I
VERANCSICS ANTAL KÖVETJELENTÉSEI 93 is cselekvő résztvevője a dolgok alakításának. Jelentései, levelei arról tanúskodnak, hogy elsősorban diplomata volt, aki megszokta az európai udvarok szertartásrendjét, rideg atmoszféráját, és ez tagadhatatlanul negatívan érezteti hatását a Kelet világával kapcsolatos egyes állásfoglalásaibán. Mindezt azonban bőségesen ellensúlyozza friss látásmódja, az események közvetlen leírása, az egyéni értesülések gondos gyűjtése; e tekintetben írásai nem egyszer a legkitűnőbb mai államférfi-memoárok hangvételét idézik fel. Műveit 1857 —1875 között adta ki a Magyar Tudományos Akadémia 12 kötetben.6 A Grúziára vonatkozó részleteket leginkább a III. és IV. kötetben találjuk, tehát nem a szó szoros értelmében vett történeti munkáiban, hanem királyához és másokhoz küldött jelentéseiben ós leveleiben. * Verancsics Antal olyan időpontban érkezett Konstantinápolyba, amikor mind a magyar, mind a grúz nép sorsa döntő módon függött az itt születő elhatározásoktól. A császári hadak ugyan erősen elnyomták a török hatalom alá nem jutott országrészeket, de azok bizonyos mértékben mégis megőrizték a magyar állam folytonosságát, vagy legalábbis annak látszatát. Erdélyt ekkor mind a Habsburgok, mind a törökök meg akarták kaparintani. A törökök Erdélytől való távoltartását az tette volna lehetővé, ha a szultán — évi adó ós nagy ajándékok fejében — lemond Erdélyről és helyette minden felszabaduló erejével Ázsia ellen fordul ós leszámol Perzsiával, valamint azokkal a grúz államokkal, amelyek Perzsiát támogatják. Ennek a tervnek a megvalósítását — tehát a régóta készülő török—perzsa békekötés meghiúsítását — célozta Verancsicsék konstantinápolyi missziója. A grúziai helyzet is rendkívül bonyolult volt. Itt az ország részekre szakadása — főleg belső okokból, a hűbéri rend végzetes törvényszerűsége következtében — már korábban végbement. Az egyes grúz államok — Kartli, Kahéti és Imereti, valamint a kisebb fejedelemségek — már a XVI. század elejétől defenzívába szorultak az oszmán és perzsa hódítókkal szemben. Sorsuk — földrajzi fekvésüktől, uralkodóik rátermettségétől és egyéb okoktól függően — egymástól erősen eltérően alakult ki a XVI. század derekára. Ha a részekre bomlott Grúzia urai összefogtak volna, sok reménnyel vehették volna fel a küzdelmet. Sorsuk mostoha alakulása első sorban Szamche-Szaatabago viszonyainak tulajdonítható. Ez a fejedelemség szerencsétlen földrajzi fekvésénél fogva (határos volt mind Törökországgal, mind Perzsiával), valamint „atabag" címet viselő uralkodóinak önzése és kalandorpolitikája miatt állandó felvonulóterepévé vált a két iszlám-hatalomnak. Az atabag-ok féltették önállóságukat a kartlii és imeretii királyoktól, és ezért inkább ellenségeiknek váltak adófizető hűbéreseivé. Országuk területéről a hódítók bármikor váratlanul lecsaphattak a szomszédos grúz országokra. Amikor Verancsics követjelentéseiben arról olvasunk, hogy a török seregek életmiszerutánpótlásáról a grúzok gondoskodnak, ezeken a grúzokon általában a mindenkori atabag alattvalóit kell érteni.7 Kartli tetterős, kiváló királya, I. Luarszab négy perzsa támadással szemben őrizte meg országa függetlenségét. Ezt követőleg a török tört reá, majd súlyos, de nem végzetes csapást kellett elszenvednie a perzsa sahtól. Verancsics egész konstantinápolyi 6 Mint a Monumenta Hungáriáé Historica II. oszt. 2, 3, 4, 5, 6, 9, 10,19, 20, 25, 26. és 32. köteteit. 7 N. A. Rerdzenisvili - V. D. Dondua—M. K. Dumbadze—G. A. Melikisvili— S. A. Meszhia: Isztorija Gruzii. 1. köt. Tbiliszi, 1962. 288. 1.
