Századok – 1973
Történeti irodalom - Merényi Ferenc: A magyar építészet 1867–1967 (Ism. Vörös Károly) 997/IV
997 TÖRTÉNETI IRODALOM deni. Megjelenik nála az a feltétlenül újszerű következtetés is, miszerint a szocialista forradalom egy vagy egynéhány országban is győzhet az imperializmus egyenlőtlen fejlődése következtében. Mint a fenti elnagyolt fejlődéstörténeti vázlatból is látható: Lenin a tényleges társadalmi változások szüntelen vizsgálata ós nyomonkövetóse alapján fojmálta nézeteit, Marx tanításaiból elsajátítva a valóság szenvedélyes tiszteletét s azt, hogy az elméleti megállapítások igazságainak egyetlen próbaköve csak az élet lehet, nem pedig tényleges vagy vélt tekintélyek nézeteivel való egybevetés. A szerzőnek abból a törekvéséből, hogy Lenin forradalomelméletét fejlődósében mutassa be, adódik a tanulmány belső szerkezete: mivel ez az elmélet a társadalmi valósággal összhangban fejlődött, formálódott, ezért szorosan követi a történeti eseményeket. Egyfajta leegyszerűsítéssel, csak a leglényegesebb csomópontok szem előtt tartásával azt mondhatnók, hogy az 1905 — 1907-es első orosz forradalom elsősorban ösztönzést adott a frissen szerzett tapasztalatok elméleti feldolgozásához és rendszerezéséhez. Ez azután, mint láttuk, lényeges elemekkel bővült tovább az első világháború éveiben. 1917 februárjától megkezdődött ennek különösen intenzív és mindennapos szembesítése a forradalom gyakorlatával. Példaként említenénk meg a szerző által tárgyalt gazdag anyagból a permanens forradalom elméletét, amelyet még Marx és Engels dolgozott ki a múlt század közepén. Lenin korai írásainak egyikében, 1894-ben elevenítette fel újólag. 1905-ben az orosz polgári forradalom kapcsán továbbfejlesztette ezt az imperializmus körülményeinek megfelelően és kidolgozta a munkás-paraszt demokratikus diktatúrának, mint a demokratikus feladatok megoldásától a szocialista átalakulásba beletorkolló demokratikus forradalmi kormánynak az elméletét. Ezt a permanens forradalom időszakának osztatlan hatalmaként tartotta megvalósíthatónak. 1917 áprilisában, mikor újabb emigrációjának egy évtizede után visszatért hazájába, egyrészt a munkás-paraszt demokratikus diktatúrát a szovjetek gyakorolták, megosztva hatalmukat a burzsoá Ideiglenes Kormánnyal, másrészt a mindennapi életben bebizonyosodott, hogy a szovjetek nemcsak a proletárdiktatúra ekkor még csak feltételezett szervezeti formájaként működhetnek. Ezek a tapasztalatok újabb lehetőségeket adtak Leninnek a forradalomelmélet fejlesztéséhez, amelynek legnagyobb próbaköve 1917 októbere volt. Mint a szerző is utal rá könyve utószavában, a proletárforradalom győzelme utáni kérdések vizsgálatával lenne csak teljes a lenini forradalomelmélet feltárása. Ilyesféle hiányérzete van az olvasónak is miután végére jutott a kötetnek, mivel a mának leginkább szóló kérdések a munkásosztály győzelemre jutása után merültek fel. A folytatás gyakorlati hasznát aligha szükséges bizonygatni, mert olyan, az oktatásban jól használ -ható kézikönyv megszületését eredményezné, amely Lenin tanításainak egyik leglényegesebb összetevőjéről, a forradalomelméletről adna átfogó, teljes képet, hatékonyabban segítve ezzel elő korunk marxizmusának — a leninizmusnak a megértését. Iván Géza MERÉNYI FERENC: A MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1867—1967 (Budapest, Műszaki Kiadó. 1970. 180 1.) A magyar építészet történetének az az évszázada, melynek rövidre fogott történetét most Merényi Ferenc tollából immár második kiadásban és igen szép kiállításban bocsátja elénk a Műszaki Kiadó építészettörténetünknek kétségtelenül legjelentősebb 12 Századok 1973/4.
