Századok – 1973
Történeti irodalom - Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. V. 1906–1913 (Ism. Szász Zoltán) 990/IV
990 TÖRTÉNETI IRODALOM szedhet tőlük. A bécsi kamara megállapítása szerint a legtöbb város évtizedek, némelyek évszázadok óta nem fizetettek censust. A bécsi kamara a census újbóli bevezetésére törekedett: ennek eredményeként látott napvilágot az 1780. június 8-án kelt rendelet, mely szerint a szabad királyi és bányavárosok királyi censust kötelesek fizetni. Ezzel az intézkedéssel a census regius, a hadiadó és az országgyűlési taxa mellett, a városok állandó terhévé lett (ld. erről bővebben Történelmi Szemle, 1970: 3. sz. 431 — 439. 1.). Egyetlen lényeges észrevétel a kötet szerkezetével kapcsolatban mutatkozhat. Nagy István ugyanis — mint fentebb erről már szóltam — a magyar kamara történetét szakaszokra osztotta. Ez azt jelenti, hogy minden szakaszban — időrendben széttagolva — ugyanazok a kérdéscsoportok találhatók. A szerző maga is érzi egyrészt, hogy gyakran ismétlésre kényszerül (erről maga is ír pl. a 269. lapon), másrészt az olvasót gyakori keresgélésre kényszeríti. Meggondolandó, hogy ilyen jellegű munkáknál nem helyesebb-e egy történeti áttekintést is tartalmazó szervezeti bevezetést adni, ezt követően pedig a működésre vonatkozó kérdéscsoportokat folyamatosan tárgyalni. összegezve az elmondottakat: a szerző, kitől már eddig is számos kiváló tanulmányt olvashattunk, jelentős művet alkotott. Olyan feladatra vállalkozott, mely az 1686 —1848 közötti korszak történetének — ezen belül igazgatástörténetének — alapvető kérdése. Az állami pénzügyigazgatásról, különösképpen a hitel- és adóügyről elmondottak a hatóság- és hivataltörténet olyan területeit világítják meg, melyek eddig, ha nem is teljesen ismeretlenek, de homályosak voltak. Nagy érdeme a szerzőnek, hogy nem engedve a csábításnak, tartózkodott olyan kérdések megválaszolásától, melyek esetleg nem elsődlegesen érintik a magyar kamara történetét. Kétségtelen, hogy generációk használják Nagy István munkáját, tanulják belőle a kamara történetét. Mindenképpen hasznos lenne azonban az 1686-ig terjedő szakasz történetét is megírni. Űgy tudjuk, a szerző már foglalkozik a témával. Legyen ez az ismertetés is ösztönzés ehhez a munkájához. Káxlay Istvánkemény g. gábor: IRATOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉS TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN. V. 1906—1913 (A MTA Történettudományi Intézetének kiadása. Budapest, Tankönyvkiadó. 1971. Xlll + 739 1.) Az „Iratok. . ." V. kötete két egymástól sok szempontból eltérő, a nemzetiségi politika terén íb külön korszakot alkotó kormányzati periódus forrásanyagát összegezi. (Az előző kötetek ismertetését ld. Századok, 1963. 2 — 3., 1956. 4 — 6., 1965. 4 — 5. és 1967. 3—4. sz.-ban.) Az 1903-tól húzódó politikai válság 1906-ban a koalíció hatalomrajutásával egyelőre lezárul, s 1910-ig az eddig főként ellenzéki pártokban szereplő politikusok is tevőlegesen beleszólnak a nemzetiségekkel szemben alkalmazott kormánypolitika irányításába. A koalíció nemzetiségi politikája egyike a dualista Magyarország politikatörténete legbonyolultabb problémáinak. Tisztázásukhoz az új kötet jelentősen hozzájárul. A nemzetiségi politikusok számára a korszak a magyar sovinizmus előretörését, a hatósági úton történő magyarosítás fokozódását jelentette. A kormány és a nacionalista politizáló közvélemény számára viszont a nemzetiségi mozgalmak nagyarányú fellendülése, a nemzetiségi pártok addig rendkívül csekély aktív támogató bázisának gyors növekedése volt meghökkentő. Az „Iratok. . ." V. kötetében közzétett források azt mutatják,
