Századok – 1973

Közlemények - Tardy Lajos: Verancsics Antal sztambuli követjelentései Grúziáról (1553-1557, 1567-1568) 91/I

"92 TARDY LAJOS 1541-ben, Buda eleste után Verancsics követi a távozni kényszerült Izabella királynőt Erdélybe. Ismét külföldi diplomáciai küldetések következnek. De ekkor személyes okokból viszályba keveredik Fráter Györggyel és a következmények elviselése helyett Olaszországban, majd Franciaországban időzik. Hazatérése után azt kell tapasztalnia, hogy ismét csak mellőzésre számíthat. Gyors elhatározással elhagyja Erdélyt és I. Ferdinánd bécsi udvarába siet. Itt sokkal nagyobb megbecsülésben részesül, és amikor a szultán az erdélyi események miatt bosszuló hadjáratot indított és egyik magyar várat foglalta el a másik után, Ferdinánd király Verancsics bevált diplomáciai képességeihez folyamodott. Először a budai basához küldte, fegyverszünet kieszközlése céljából. Verancsics sikerrel tetteleget feladatának. Ferdinánd azonban többet akart ideiglenes megállapodásnál. A legnagyobb áldozatok árán is végleges megoldást szeretett volna elérni, elsősorban Erdély megtartása vonatkozásában. Ennek érdekében Ferdinánd — bár a siker reménye eleve csekély volt — követséget indított útba Szulejmán császárhoz.3

E követséget Verancsics Antal vezette, Zay Ferenccel, a dunai magyar hajóhad parancsnokával együtt. Éveket tölt itt Verancsics, nagyrészt hiábavaló tárgyalásokkal, melyek során komoly megpróbáltatásokat is el kellett szenvednie. Egyízben a szultán annyira megdühödött, hogy a követeket házifogságba vetette.1

De akadtak nyugodalmas időszakok is, és ezek során az átfogó érdeklődésű, gyors helyzetfelmérésre kész Verancsics közvetlen élmények révén nagyszerű bepillantást szerezhetett az oszmán birodalom állapotaiba, kül- és belügyeibe. Ennek az első portai követségjárásának dokumentumanyaga tartalmazza Verancsics jelentéseinek, leveleinek Grúziával kapcsolatos legjelentősebb részeit. De ugyanilyen érdeklődésre tarthatnak számot Perzsiára, a török-perzsa háborúra vonatkozó feljegyzései is. Ugyanis Verancsics — elődjeihez hasonlóan5

— tökéletesen felismerte, hogy az oszmán birodalomnak — roppant katonai ereje ellenére — is megvannak a maga terjeszkedési korlátai; vagyis hogy már nem képes egyidejűleg döntő hadviselésbe bocsátkoznia Nyugaton és Keleten. Verancsics mindig gondosan figyeli, mérlegeli és értékeli a fólszázada folyó török-perzsa háború eseményeit és ezekhez fűzi-kapcsolja a magyarországi állapotokat, a Magyarország előtt esetleg megnyíló lehetőségeket. Az így kialakuló képben együtt és egymás mellett szerepel a török—perzsa háború pannójában egyrészről Magyarország és Erdély, másrészről a grúz államok, Mingrélia, valamint Sírván és a cserkeszek. Verancsics Antalban némileg annak a történész-típusnak képviselőjét láthatjuk, aki nemcsak utólagos krónikása régmúlt vagy közelmúlt eseményeknek, hanem ómaga utraque Moesia, et quae Tanais, Pontis, mons Carpatus a Ruthenis, et Vistula flumen a Masoviis intercludit, parum quiddam restât, quod in Europa non viderim" — írja Pesthy Gáspárhoz intézett, 1549. december 18-án kelt levelében (Verancsics VII. köt., 17. 1.). Néhány évvel később e területek jórészét is bejárja, sőt eljut Amaszia városig, az ősi grúz Lazisztán tőszomszédságába. 3 E misszióról megemlékezik török részről Dselalzade Musztafa „Tabakat-ül-memalik" c. művében (Thury J. : Török történetírók. П. köt. (1521-1566), Budapest, 1896, 272. 1., francia részről — többek között — E. Charrière : Négociations de la France dans le Levant. II. köt. Paris, 1850, 255, 333.1. 4 Ez a sors korábban is (Török P. : A Habsburgok első sztambuli rezidense. Budapesti Szemle, 1929, 99-103. 1.; Kropf L.: Malvezzi elfogattatása. Századok, 1896, 389 — 393. 1.), későbben is (E.Albèri: Le relazioni degli ambasciatori veneti. Ser. III., vol. III., Firenze, 1855. 308. 1.) utolérte a Habsburgok követeit Konstantinápolyban. 5 Vö. Török P.: i. m., Budapesti Szemle, 1928, 414. 1. és B. Picard: Das Gesandtschaftswesen Ostmitteleuropas in der frühen Neuzeit. Graz-Wien-Köln. 1967, 107, 152, 156. 1.