Századok – 1973

Történeti irodalom - Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje (Ism. Fügedi Erik) 983/IV

986 TÖRTÉNETI IRODALOM táj termeivénye a vásárvárosokban kicserélődött. Ugyanígy a piac fontossága jut érzésünk szerint kifejezésre a korai (XIV. századi) mezővárosok belterületének kialakulásában. Ezek szabálytalan halmaztelepülési formájában is a központban levő piactér játszotta a legfontosabb szerepet (70—71. 1.), bár ez a piactér sohasem érte el a sz. kir. városok tágas, négyszögletes főterének áttekinthető rendezettségét (106. 1.). Maksay ilyen irányú fejtegetései újabb indítékot adnak a piac kérdésének kutatásához, mert világos, hogy általánosságokkal nem megyünk semmire: részletesen kell feltárni korszakokon és tájegységeken belül a piac szerepét. Még inkább ösztönzően hathat Maksay munkája a jogtörténetre. Ez a diszciplínánk a múlt században és a jelen század elején teljesen megrekedt az alkotmányos ós közjogi kérdések kutatásánál, pedig — erre Maksay könyvének szinte minden fejezetéből lehetne példát idézni — a középkori birtokjog megfelelő tisztázása nélkül nem lehet településtörténetet írni. Úgy érezzük, hogy pl. a faluhatár kérdése számtalan igen fontos problémát vet fel. Talán itt lenne megoldható az a fogas kérdés is, hogy mikor lett a falu határából a nemesi birtok határa (amely néha független a települési egységtől). Úgy gondoljuk, hogy a birtokhatár már a nomád közösségben is ismert volt, másképpen elképzelhetetlen, hogy hogyan ment végbe a vándorlási körzetnek egyre fokozódó összezsugorodása (17. 1.). A jogtörténetnek kellene valamilyen útbaigazítást adni két társadalomtörténeti kérdés, a nagybirtok ós a mezőváros kórdósének pontosabb megfogalmazásához is. A nagy uradalmakhoz tartozó falvak életének mindenképpen különböznie kellett a kisbirtokosok kezén levőkétől. A „nagy átalakulás" feltétlenül gyorsabban mehetett végre nagybirtokon mint egy kisbirtokos nemes falujában. Ha Maksay azt állítja, hogy az uradalmak egyes falvaiban a jobbágytelkek ós tartozókaik nem voltak egységesek — amire a cenzussal kapcsolatban magunk is rámutattunk ennek a folyóiratnak hasábjain (1961. 92 — 95) —, akkor nyilván a XV. századi uradalmakra gondolt. De ennek a tételnek teljes elismerése cppen arra kell hogy késztessen, hogy az egységesítés kérdését ne a XV. századi uradalmak, hanem aXIII. századinagybirtokok szerint vessük fel, hátha akkor bizonyos uniformizálásra törekvés mégis található lesz. A mezővárosokra vonatkozólag pedig azt a kérdést kellene feltenni, hogy vajon halmaztelepülósi formájuk a mezővárosi fejlődés eredménye volt-e, vagy azt megelőzőleg faluként is már halmaztelepülóseknek kell őket tekintenünk. Az ismertetés során mindig újra meg újra felbukkant a „nagy átalakulás", és ez nem volt véletlen. Maksay kutatásának első és legnagyobb eredménye a települési folyamat periodizációja. Külön kell kezelni a „nagy átalakulás" előtti települési rendet és az azt követőt. Időhatár után kutatva, úgy tűnik, mintha a tatárjárás lenne a legalkalmasabb választóvonal, bár természetes, hogy a földrajzi helyzet, a birtokviszonyok, a gazdasági lehetőségek (ismét a piac !) ezt az időhatárt elég széles sávvá húzzák szót. De biztos, hogy a falvak nagyobb része alakult át a jobbágytelekrendszer követelményeinek megfelelően; biztos, hogy ez a rendszer egyenlő nagyságú jobbágytelekhez egyenlő szolgáltatásokat kapcsolt. Az sem lehet kétséges, hogy következménye az egész települési rendnek olyan átalakulása volt, amelynek során a régi települések egy része eltűnt. Maksay a falu pusztásodását szembeállítja a falvakon belüli pusztásodással, amit érvelése nyomán el kell fogadnunk. Az előbbi a cenzusra és jobbágy telekre történő áttérés következménye volt, az utóbbi ma még bonyolultabb kérdéseket vet fel. Anélkül, hogy itt részletesebb tárgyalásba bocsátkoznánk, szeretnénk ellentmondani annak a szerény véleményünk szerint túlzottan pesszimista koncepciónak, amelyet Szabó István alakított ki a magyar falu anyagi romlásáról. Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy a falu (főképpen a XV. század második felétől kezdve) a mezőváros rovására néptelenedni kezdett. De ebben a folyamatban nem szabad valamilyen demográfiai katasztrófát vagy teljes anyagi romlást látni,