Századok – 1972

Történeti irodalom - Snell; John L. lás Perkins Dexter

TÖRTÉNETI IRODALOM 735 nyitásával, John L. Snell professzor tényleges vezetése alatt kiterjedt és alapos vizsgálatot végzett, melynek pénzügyi támogatásáról a New York-i Carnegie Corporation gondoskodott. Az általában teljességre törekvő, de legalábbis reprezentatív mintán alapuló adattárat zömében Snell professzor gyűjtötte össze, sok száz kérdőív, egy sor személyes interjú és egyetemeken tett tucatnyi látogatás segítségével. A kutatók munkája a Carnegie Series in American Education köteteként, a Történelmi Társulat gondozásában jelent meg. E néhány, a könyv születésének körülményeire utaló adat már magában is jelzi, hogy figyelmet érdemlő vállalkozásról van szó. A fentiekhez azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy a kötet nem pusztán adatközlés, hanem átgondolt tanulmány is egyben. A számok, százalékarányok sokasága, az 56 táblázat elsősorban bizonyító vagy illusztratív szerepet tölt be: a dokumentáció szabatos elemzés szolgálatában áll, s így eligazítást is ad az amerikai felsőoktatás egyik ágazatáról. Dexter Perkins írta a kötet bevezető fejezetét. Perkins professzor visszautasítja azokat a reform-törekvéseket, melyek a tudós- és tanárképzést elválasztanák egymástól. Az amerikai történészképzés célja ós eszménye a scholar-teacher, a kutató tanár, vagy tanító tudós, és a két funkció — Perkins és az általa vezetett bizottság szerint — elválaszthatatlan egymástól. Perkins megfogalmazása szerint ,,a tantermi munka voltaképpen működő tudományosság", és a történészek túlnyomó többségét éppen ebben, a tudománynak e „működőképes" változatában kell jártassá tenni. A kötet érdemi részét, 2—9. fejezetét John L. Snell professzor írta. Külön fejezetben szól a leendő történészek származási összetételéről, társadalmi és anyagi helyzetéről. Összehasonlító vizsgálatok szerint a történelem-szakra a kiemelkedő tehetségű hallgatóknak a szükségesnél kisebb százaléka jelentkezik, és ezek előkészítése a jövendő pályára is sok kívánnivalót hagy maga után. Komparatív vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a történész-pályára készülők viszonylag alacsonyabb sorból rekrutálódnak, mint például a medikusok vagy a joghallgatók. Ez nyilvánvalóan fokozottan szükségessé teszi a tanulmányok finanszírozását állami vagy alapítványi ösztöndíjak formájában. Snell kimutatja, hogy a történészhallgatóknak lényegesen kisebb (34) százaléka részesül ösztöndíjas juttatásokban, mint ahogyan ez a botanika- (89), a kémia- (79), vagy a fizika-szakos (78) diákok esetében történik. Ez teszi azután érthetővé, hogy a leendő történészek kétharmada kényszerül tanulmányai mellett egésznapos vagy félnapos állást vállalni, sokszor a szakmán messze kívül eső területeken is. A szerző összefüggésbe hozza a tanulmányi időszak anyagi nehézségeit a pálya vonzerejének csökkenésével. Hasonlóan kritikus fejezet foglalkozik a college-okban folyó munkával (az amerikai college kb. a magyar főiskola megfelelője). A tanárok viszonylag alacsony fizetése, az elégtelen könyvtárfejlesztési keretek, a viszonylag magas óraszám meglehetősen alacsony színvonalon tartják az itteni történészképzést. A college-ok többségében a tanárokkal szemben alig támasztanak publikációs követelményeket. Snell sürgeti az egyónítettebb és tudományosabb szakképzést, ami természetesen csak az oktatói kar terhelésének csökkentése útján érhető el. Perkinshez hasonlóan azt is hangsúlyozza, hogy tudós oktatókra van szükség. A tanulmány a továbbiakban az amerikai egyetemeken és college-okban elnyerhető fokozatok, az M. A. (Magister Artium, vagy Master of Arts) ós a Ph. D. (Philosophiae Doctor, vagy Doctor of Philosophy) problematikáját tárgyalja. Az előbbi, amely többékevésbé a nálunk meghonosított egyetemi diploma megfelelője, közel 200 amerikai felsőoktatási intézményben szerezhető meg. Snell újra meg újra felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az M. A. fokozat követelményrendszere (és ennek megfelelően a diplomának tulajdonított érték) országszerte rendkívül változó. Eltérőek az M. A. fokozat értelmére, rendeltetésére vonatkozó nézetek: vannak, akik széleskörű műveltség evidenciájaként, megint mások szűken szakmai tudásanyag elismeréseként tartják számon, és e kettős 13*