Századok – 1972

Történeti irodalom - A százéves Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár története (1856–1966). (Ism. Réti T. László) 219/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 220 nemcsak a mezőgazdaság elmaradottságával, lassan fejlődő eszközigényével, de az osztrák és cseh ipar térhódításával is. A belső piac szűk volta, a válságok által súlyosbított gazdasági helyzet alapvető változásokat idézett elő a vállalat tulajdonviszonyaiban is. A fennmaradásért, a hitelképesség biztosításáért folyó harc mindinkább a Hazai Bank rt. ellenőrzése alá hajtja az egyéni vállalkozásként induló gyárat, és a bankbefolyás előtérbekerülésének jeleként megalakul a „Kühne Mezőgazdasági Gépgyár rt/". A tulajdonforma fejlődésével mintegy párhuzamosan, mutat rá Sárközi, éleződik a munkás—tőkés ellentét is, amely mindinkább lehántja korábbi patriarchális formáit, s mondhatni „klasszikus" tisztaságú ellentmondás formájában jelentkezik a mosoni gyárban is. Az első világháború által támasztott mezőgazdasági konjunktúra kihasználását s így a fokozott mezőgazdasági gépigény kielégítését a korábbi problémák továbbélése (a mezőgazdaság elmaradottsága, a külföldi verseny erőteljes előretörése stb.), de mindenekelőtt a mindig jelentkező hitelhiány akadályozta meg. A kereslet hatására a gyár termelése fellendült ugyan, de a konjunktúra kihasználása újabb beruházásokat igényelt, amelyet az üzem saját belső felhalmozásából teljesíteni nem tudott. így a gyár további fejlődése méginkább a Hazai Bank rt.-hoz kötődött, amely immár a részvénytőke többségére, 53,6%-ára tette rá a kezét az újabb hitelakció folytán. Az imperialista célokért folyó első világháború hatalmas vérzivatara, a munkásmozgalom fellendülése, a polgári demokratikus forradalom, majd a Tanácsköztársaság eseményei mély nyomot hagytak a mosonmagyaróvári gépgyár életében is. Sárközi hatalmas anyag birtokában, értő kézzel válogatva elemzi a világesemények, az országos és helyi történések hatását az üzem életére, az új hatalmi szervek megalakulását, összetételét és működését. A világégéssel, forradalmakkal ós ellenforradalommal terhes időszak korszakhatárt jelentett a gyár fejlődósében is. A levert proletárforradalom után berendezkedő tőkés-földesúri rendszer földrajzilag is beszűkült kereteihez kellett igazodnia a mosomagyaróvári gyárnak is. Szilágyi Gábor, aki a gyárnak az ellenforradalmi korszak alatti történetét dolgozta fel, a világháború és a forradalmak utáni konkrét helyzet elemzésével törésmentesen igazodik Sárközinek az előző korszakokat összefoglaló munkájához. Témájának periodizációjául ő is az ország nagy történelmi sorsfordulóit választja. Kimutatja az egyetemes és az országos események hatását az üzem fejlődésére, de mégsem beszélhetünk az általános fejlődósmenet mechanikus átvételéről, mert Szilágyi munkájában ehelyütt is tükröződnek a téma egyedi és sajátos vonásai, amelyek meghatározzák az iparág és ezen belül az üzem fejlődésének belső periódusait. A vállalat fejlődésének alkotóelemeit (a társadalmi környezet, a műszaki fejlődés, az üzlet- és szociálispolitika stb.) egymással kölcsönhatásban vizsgálja, s ezzel a vizsgált gyárat mindenkor az adott konkrét társadalmi-gazdasági környezet szerves részének is tekinti. Rámutat a pusztító arányúvá dagadó infláció következményeire, amely az üzemet is még szorosabban a Hazai Bank rt.-hoz kötötte. Az ellenforradalmi rendszer káros agrárpolitikájában jelöli meg azt az eredendő okot, amely alapvetően hátráltatta a mezőgazdasági gépgyártás fejlődését, konzerválta és újratermelte annak elmaradott viszonyait. Mint a valóságban is egymással kölcsönösen összefüggő tényezőket elemzi a gyár műszaki és gyártmányfejlesztési, üzleti és szociális tevékenységét, amelyeknek mindenkori célja a profit növelése, az osztályszempontoktól meghatározott munkáspolitika ós a versenyharcban való helytállás volt. A gyár vezetőségének erőfeszítéseit azonban az 1928-as fellendüléstől eltekintve alapvetően keresztezte a világgazdasági válság, amely Magyarországon is erőteljesen éreztette hatását — különösen a mezőgazdaságban. A mosonmagyaróvári gyár, mutat rá Szilágyi, export-rádiuszának kiterjesztésével, új piaci lehetőségek felkutatásával kívánt úrrá lenni a helyzeten. Az 1930-tól állandósult veszteséges évek 1934-ben, a fellendülés kezdetén, már a teljes bankuralom feltételeit érlelték meg a Kühne-gyárban. A Hazai Bank immár a részvénytőke 95%-át tartotta kezében.