Századok – 1972

Történeti irodalom - A százéves Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár története (1856–1966). (Ism. Réti T. László) 219/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 221 Az ellenforradalmi rendszer revíziós politikájából szervesen következő háborús készülődés, amely a náei Németország mind drasztikusabb fellépésével erőteljes külső támogatást is kapott, mérsékelt fejlődés elindítója lett a mezőgazdasági gépgyártásban. A második világháború kitörése, az elhúzódó háborús szükséglet új lendületet adott a gépgyártásnak, de az 1939-től 1942-ig tartó hadikonjunktúra ellentmondásos módon gátolta is annak fejlődését. Nőtt a mosonmagyaróvári gépgyár adóterhe is, a munkaerő egy részét a hadiszolgálat vonta el a termelésből, a korábbi kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódtak, a szállítás nehézkessé vált és átmenetileg nőtt a munkásság — szociálpolitikai szempontok által is befolyásolt — reálbére stb. A háború vihara 1944 végén már az ország területén dúlt. A gyárban bevezették a hadigazdálkodást és a vállalat a mezőgazdasági szükséglet helyett hadimegrendeléseknek tett eleget. A szovjet hadsereg csapásai alatt Magyarország területe is megtisztult a fasiszták és szövetségeseik uralmától. Forradalmian új kor kezdődött Magyarország történetében, s új, nagyjelentőségű, újszerű és bonyolult feladatok vártak a magyar mezőgazdasági gépgyártásra is. Az ország és a mezőgazdaság, s így a mezőgazdasági gépgyártás sorsának szerves összefonódását, kölcsönös függőségét, egymásrautaltságát hozza kitapintható közelségbe Szekeres József, a gyár felszabadulás utáni történetének írója. Szekeres, miként szerzőtársai, tanulmánya periodizálásának alapjául az országban bekövetkezett és a népgazdasági tervekben testet öltő nagy változásokat veszi alapul. Szekeres nagyszabású, gazdag forrásanyagra támaszkodó és jó stílusérzékkel megírt tanulmányának, úgy vélem, nem vált volna kárára a korszak sokrétű, rendkívül bonyolult problematikájának célratörőbb, élesebb súlypontozása, a tartósabb problémák karakterisztikusabb kiemelése. Ez legfeljebb csak látszólag bontotta volna meg a mű egységes elvekre épülő periodizációs rendszerét. Szekeres tanulmányában témacentrikusan is felméri azokat a hatalmas károkat, amelyeket az országnak a háború okozott. Elemzi a mezőgazdaság helyzetét, az országos és a gyáron belüli politikai viszonyok számos vonatkozását, azok állandó változásait ebben a mozgalmas korban. Rámutat a teímelés megindításának számos nehézségére. Elemzi a földbirtokviszonyban bekövetkezett forradalmi változások hatását a gyár jövője szempontjából. A tanulmány meggyőző módon bizonyítja, hogy a vállalat erejéhez mérten már a 3 éves újjáépítési tervből is kivette részét. A banktőke államosításával a gyár elvben állami vállalattá alakult, de termelését a korábbi nehézségek mellett újak is hátráltatták. A krónikus nyersanyaghiány mellé a munkafegyelem lazasága és a felületes munkaszervezés járult. Ebben az időszakban nem hiányoztak a politikai célzatú személyi intrikák sem. A nehéz helyzetből a gyár államosítása (1948. ápr. 2.) sem jelentett egyszerre kiutat. Az országos politikai fordulattal egyidőben ugyan a mosoni gyárban is megerősödött a munkáshatalom hadállása, így üzemi szinten is végbement a két nagy munkáspárt egyesülése, és a munkásság lelkesen csatlakozott a párt irányította verseny- és újítómozgalomhoz, de a nagy fellendülés nem volt mentes a hibáktól sem. A bürokratikus eltorzulások károsan befolyásolták a gyár fejlődósét, a versenymozgalom megtorpant. Az MDP vezetőségének mindjobban eluralkodó dogmatikus hibái, amelyek többek között a mezőgazdaság gyorsított ütemű szocialista átszervezése körüli hibákban is kifejezésre jutottak, mondhatni idő előtt új profilok kialakítását igényelték a mosoni gyártól. A bonyolult és ellentmondásoktól terhes politikai fordulatok és az ezekkel összefüggő gazdasági torzulások (tervtörlések, tervmódosítások, személycserék, bérek és normák lazasága, a munkaszervezés hibái, a minőségi ellenőrzés elhanyagolása stb.) más tényezőkkel együttesen, miként Szekeres meggyőzően bizonyítja, az ellenforradalom malmára hajtották a vizet. Szekeres mélyrehatóan elemzi azokat az okokat, amelyek a gyár belső irányítási és termelési szervezetében a válsághoz vezettek. Felméri azokat a károkat, amelyeket az 1956-os ellenforradalom anyagiakban és a „fejekben" egyaránt