Századok – 1972
Krónika - A Dózsa-emlékkiállításról (Pál Lajos) 1270/IV–V
1270 KRÓNIKA A társadalomtudományi szekció (s ezen belül a történelmi alszekció) komoly érdeklődést keltett egyetemeinken ós főiskoláinkon. A beküldött dolgozatok között számos értékes, újszerű munka akadt. Ismét bebizonyosodott: szükséges és érdemes időről-időre alkalmat adni arra, hogy a rokon területeken dolgozó fiatal kutatók összemérjék tudásukat és megismerjék egymás eredményeit, problémáit. S a nagyszabású rendezvény egészében talán arra is alkalmasnak bizonyult, hogy egyetemi ós nemegyetemi szakemberek figyelmét egyaránt felhívja a diákkörökben rejlő, ma még sokszor kiaknázatlan lehetőségekre, a diákköri mozgalom szakmai és tudománypolitikai jelentőségére. Frank Tibor A DÓZSA EMLÉKKIÁLLÍTÁSRÓL Dózsa születésének 500. évfordulójára a Magyar Nemzeti Múzeum rendezett kiállítást az 1514. évi parasztháborúról és Dózsa Györgyről. A kiállítás három nagyobb egységre tagolódik: a parasztháború előzményeire, eseményeire, következményeire. Az előzmények közé tartozik a magyarországi társadalmi-gazdasági fejlődés egyik szembetűnő sajátosságának, a mezővárosi fejlődós nagy vonalainak bemutatása. A kiállítás látogatói vezető-szövegből ismerkedhetnek meg a mezővárosok szerepével a jobbágyság egy része parasztpolgárrá válásában, másrészt azzal, melyet a parasztháború tömegbázisában betöltött. Az itt kiállított használati tárgyak, metszetek, kályhacsempék a jobbágy, a parasztpolgár, s velük szemben a főurak életmódját mutatják be. A kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy lehetőleg differenciált képet adjanak a jobbágyságról és a nemességről egyaránt. A felkelést kiváltó okokat jól kiválasztott ós összeállított szövegrészekkel mutatják be; a nemesség törekvése a jobbágyság kivívott jogainak megnyirbálása és visszaszorítása volt, a jobbágyság viszont a jogok kiterjesztéséért és azok általánossá válásáért küzdött. E két szembenálló törekvés gyökere még a XV. századba nyúlik vissza, s első jelei már Mátyás centralizációs kísérletei alatt felismerhetők. Mátyás halála után a centralizáció összeomlásával ós a főurak hatalmának jelentős növekedésével a szembenállás egyre élesebb formát öltött. A jobbágyok számára egyre nagyobb terhet jelentő háromfelé adózás (királyi, egyházi, földesúri) mellett új fenyegetést jelentett a szabadköltözés megnehezítése. Az egyre élesedő szembeállás légkörében került sor a keresztes hadjárat meghirdetésére. A kiállítás e részében kapott helyet X. Leó pápa bullája (1513. szeptember 3.) Simon modrusi püspök átiratában. Ez a dokumentum nem régen került elő. Eddig csak Bakócz legátusi megbízó levelét ismertük 1513. július 15-i dátummal, s erről hittük, hogy az eredeti keresztes hadjáratot elrendelő irat. Bakócz Tamásnak, a „szent hadjárat" szervezőjének címerét, kelyhét, mellkeresztjét, emlékérmét is kiállították. A keresztes hadjárat meghirdetésének gazdasági oldalát világít ja meg az összekötő szöveg, rámutatva, hogy a kincstárnak nem volt elegendő pénze mozgó hadsereg felállítására és ellátására. A seregszervezés a kitűzött célnak megfelelően kezdődött. A táborban összegyűlő parasztok előtt azonban hamarosan világossá vált, hogy sérelmeik nem egyéniek, hanem általánosak. Bár továbbra is a törökök ellen készülődtek, gyűlt a harag bennük a nemesek ellen, mert egyre-másra érkeztek arról a hírek, hogyan akadályozzák meg a jobbágyok hadbaállását.
