Századok – 1972
Közlemények - Székely György: Dürer Néetországba 336/II
Dt;RER NÉMETORSZÁGA 343 fejtegette, hogy ha isten úgy akarja, úgy fog végződni, hogy a közember kormányozzon; de ha nem ez az isteni akarat, mindjárt másképpen lesz. Azt sem tagadta a fejedelem, hogy a szegény embereknek okot adtak talán a felkelésre, bár ezt a reformáció akadályozásában látta. Elismerte, hogy a világi és egyházi hatóságok sok módon terhelik meg a szegényeket. Ugyanakkor tudta, hogy a Sváb Szövetség engedelmességre bírja majd a parasztokat. Ez a széleslátókörű fejedelem joggal nyert a művésztől újabb kitűnő ábrázolást, mint szemlélődő öreg, messzenéző, de kissé üveges szemekkel. Egy évvel a kép elkészülte után, néhány héttel a prófétikus levél után a fejedelem két szín alatt megáldozva elhunyt.1 8 Dürer azonban nemcsak a távoli országrész fejedelméhez vonzódott, hanem városa kiemelkedő patríciusaihoz is, kiváltképpen a humanizmus képviselőihez, barátaihoz. Elsősorban Willibald Pirckheimer volt ilyen, a jeles tudós. A Pirckheimer-familia egy sarja már 1390-ban tagja lett a nürnbergi belső tanácsnak. Willibald sokoldalú férfiú volt. 1499-ben a svájciak ellen Nürnberg csapatvezéreként forgatta kardját. Miksa császárnak tanácsosa, Nürnberg városának diplomatája volt. Gazdag irodalmi munkásságot mutathatott fel. Erasmust Nürnbergbe próbálta hívni, letelepedésre bírni. Annyit ért el, hogy utóbb a nagy humanista antwerpeni emlékérmének új öntvényeit ő segíthette elkészüléshez Nürnbergben. De Dürer ismerte tisztelt barátja hibáit is: rendi gőg töltötte el, az élet ajándékait túl mohón habzsolta. 1524-ben mégis a harcos tudóst ábrázolta inkább benne, feliratával is elválasztva a szelleme által élőt a halálnak jutótól. A patrícius körébe már alacsonyabbrangú gazdagok is bejutottak, ki könnyebben, ki nehezebben. Barbara nevű leánya kezét Hans Straub nürnbergi kereskedő kapta, akinek volt kapcsolata Antwerpennel és az atlanti kereskedelemmel. Erről a vőről karakteres ábrázolást őrzött meg a parasztháború évéből egy ismeretlen kéztől származó festmény. Kevésbé ragaszkodott a városhoz és az országhoz a másik vő, akinek viszont Dürer ábrázolása jutott osztályrészül. 1526-ban készült el Hans Klebergerről a festmény, más stílusban, mint Dürer egykorú patríciusábrázolásai. A beretvált férfiaro köralakú térbe került, a kört övező négyzetben pedig a férfiú nevére, aligha nemességére utaló lóherés címer és címersisak kapott helyet. Mert karrierje Nürnbergben elég homályosan indult, mint a csődbejutott Scheuenpflug kereskedő leszármazottja vándorolt Nürnbergbe, de ott a patríciusok bosszúságára hamar felemelkedett. Mint meghatározott jogügyletek közösségi tanúja 1512/19 során a város nagyobb tanácsának is tagja, bár 1514 óta előbb faktorként, majd vállalkozóként francia földön működött, s nem fukarkodott kölcsönökkel a Habsburgok ellen küzdő I. Ferenc javára. Politikai nehézségek elkerülésére a Bern városi polgárjogot nyerte el. Dürer akkor festette le, amikor már meggazdagodva visszatért Nürnbergbe. Pirckheimer hasztalan akarta két évi ellenállással megakadályozni Felicitas nevű leánya férjhezmenését, a házasság létrejött. A legsúlyosabb évek ilyen családi eseményei jelzik, hogy a parasztháború sem kötötte le egészen a városi vezetőréteg és gazdagok figyelmét, nem a művészek szociális felelősségérzete lett általános.19 Igaz, 18G. Piltz: i. m. 13, 15. 1.; R. Ghadraba: i. m. 88 — 89. képes tábla: Katalog der Ausstellung Von der Freiheit eines Cristenmenschen. Kunstwerke und Dokumente aus dem Jahrhundert der Reformation (Berlin. 1967) 31, 149. 1.; Kunst der Reformationszeit. Ausstellung im Sehloss zu Wittenberg. 13. 1.; Quellen zur Geschichte des Bauernkrieges 167. sz. 19 Dürer: ce qui l'inquiétait 66. 1.; Wolfgang v. Stromer: Das Schriftwesen der Nürnberger Wirtschaft vom 14. bis zum 16. Jahrhundert. Zur Geschichte Oberdeutscher Handelsbücher (Sonderdruck aus „Beiträge zur Wirtschaftsgeschichte Nürnbergs", Band II. Nürnberg. 1967) 773. 1.; G. Piltz: i. m. 13, 15, 44 — 45. 1.; Kunst der Reformationszeit. Ausstellung im Sehloss zu Wittenberg. 13. 1.; Karl Kleinschmidt: Ulrich von Hutten. Ritter, Humanist und Patriot (Berlin. 1955) 49. 1. előtt b); J. Huizinga: Erasmus (Basel, 3. németnyelvű kiadás, 1941) 114, 233.1.; H. Frhr. Haller v. Hallerstein: i. m. 144.1. és az utána levő kép; P. Wescher: i. m. 128—130, 186. 1. 5*
