Századok – 1972

Közlemények - Székely György: Dürer Néetországba 336/II

344 SZÉKELY GYÖRGY' hogy a parasztháború fegyveres harcai nem érintették Nürnberget. A reformáció pedig éppen 1525-ben nyert teret a városban. A német parasztháborúban Nürnberg óvatos semlegességet tanúsított a felkelő parasztokkal szemben. Ezt kifejezi a városi hatóság két utasítása Clement Volckamerhez, aki a város követe volt a Sváb Szövetségnél. 1525. március 24-én a polgármester és tanács arról tájékoztatta a zendülő parasztsággal kapcsolatban, hogy a kinyomtatott 12 cikkely példányai bejutottak a városba, a városi és környéki közemberek körében tekintélyt szerezve. Egyébként is a panaszok szemük láttára jelentkeznek és nem tagadhatók. A követutasítás visszautasítja a felkelésnek a reformációval megokolását és az uraságok túlzott zsarnoksága és teherkirovása, nemkevésbé a reformáció akadályozása, a prédikátorok hallgatóságának megbüntetése jelenségeivel magyarázza a mozgalmakat. A városvezetés jobbnak látná, ha a parasztokkal illő eszközöket éreztetnének, ne pedig leverjék a legalsóbbakat. Május 4-én azt állapítja meg tapasztalataira hivatkozva a városvezetés, hogy minden isteni rendelésből, isten jogos haragjából folyik, minden kereszténynek ezt hagynia kellene. Az utasítás szerint a parasztok szegény, a háborúhoz nem szokott nép, amit isten mások ellen használ vessző és ostor gyanánt. Meg kellett érezniük isten művét és akaratát annyi erős kastély és mezőváros tüzérség alkalmazása nélkül való, ellenállás leküzdésével való meghódításában, bevételében. Dürer is így érezhetett a válságos napokban. Ekkor festi meg a vízözönről való látomását, álomlátását. Amikor szavakkal már nem volt kifejezhető az őt eltöltő rémület, festette meg a barnás földre és fákra, zöldelő dombokra és halványkék vizekre égből hulló sötétebb és sötétkék vízoszlopokat, amelyek legnagyobbika elborította a zöldeskék hegyvonulatot. A képhez csatlakozó feljegyzése írja le ezt a rettentő álmot és riasztó ébredést 1525. június 7-ről 8-ra virradó éjszakán. Hogy ez a látomás nem természeti, hanem társadalmi kataklizma miatti rettegését fejezte ki, a feljegyzés vége jelzi: „Isten fordítson a legjobbra minden dolgot." Beállítottságát mutatja, hogy nem a paraszthad átmenetileg diadalmas szétáradása idején, hanem a bukás rettentő kibontakozása nyomán támadt látomása a világ pusztulásáról. A megelőző napok eseménytörténete ez: május 25-én Mühlhausen megadta magát a fejedelmeknek, május 27-én Münzert, Pfeiffert és társaikat kegyetlen kínzás után végezték ki a görmari táborban, június 2-án a Sváb Szövetség hadserege legyőzte az odenwaldi parasztokat Königshofennól, 4-én a Würzburgban táborozó frank parasztok szembeszálltak a Sváb Szövetség seregével és Ingolstadt mellett vereséget szenvedtek, a bildhauseni parasztcsapat pedig megadta magát Meiningennél János szász választófejedelemnek. Bekövetkezett a megtorlás özönvize. Augusztus 5-én Caspar Nützel nürnbergi tanácsúiírt Albrecht porosz hercegnek a parasztok leverésének következményeiről. Az alattvalók zendüléseit a szövetségi rendek, a fejedelmek és a felsőbbségek mindenütt lecsendesítették már. Isten akaratától függ, hogy a béke, amit ilyen komoly háborús gyakorlattal közelítettek meg, úgy hogy sok helyen inkább zsarnoksághoz hasonlítható, ne váljék haraggá sok felsőbbség félelmes kormányzata folytán, nehogy az utolsó napok nyomasztóbbá váljanak, mint az elsők. A szegény vak és botor parasztemberek ügyetlenül túlzottabban kirúgtak a hámból, mint az jogos, és ezért isten szava engedelmességet és alatt valóságot ír elő nekik. Viszont egy értelmes ember sem tagadhatja, hogy garázda és keresztényietlen az a felsőbbség, amelyik nem gondoskodik és kormányoz, hanem gyötör. Nützel a levelében a szegények verejtékét és vérét, isten szavának nyilvános megtiltását tekinti a felsőbbség elleni mozgalom okának. A büntetés minden eljárás, meghallgatás nélkül bűnösök és ártatlanok elleni gyilkolás, égetés, vagyonelkobzás, férjek és apák megölése, nyomorúságba űzés, kegyetlen üldözés formáját ölti. A nürnbergi tanácsos arra hívja fel a porosz herceg figyelmét, hogy a szegény ártatlanul pusztúltak vére bosszúért kiált az égre és istentől ennek nehéz megtorlását vonja maga után. Megerősödik továbbá a reformáció papjainak üldözése, a zsarnokság, visszaélés. <3 is leírja Dürer látomása utáni