Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
KOLDULÓRENDEK ÉS VÁROSFEJLŐDÉS 83 ki, hanem ugyanilyen határozottan jelentkezik más városok, pl. Buda, sőt az egész ország gazdasági struktúrájának átalakulásában. A XII. század eleji Magyarországot aligha lehet a XIII. század végivel összehasonlítani. A települési hálózat kiépülése, az addig ritkán lakott nagy erdőségek kiirtása, új bányák megnyitása, jelentős agrárterületek megteremtése, a munkamegosztás előrehaladása és az árutermelés fokozódása nem utolsó sorban a földhasználat új, telekrendszeren alapuló formáinak bevezetése, az egyházi, majd a világi nagybirtokos csoport kialakulása és a központi hatalommal szembeni megerősödése — mindez egyetlen folyamatot jelent, amelyben az ország egy század alatt az európai feudális államok között elfoglalta helyét, politikailag és gazdaságilag azok egyike lett. A magyar városhálózat ezt a fejlődést a régi városok átalakulásával és újak alapításával követte. Városhálózatunk kialakulásával a magyar városfejlődés még nem fejeződött be, a XIV. század derekától új várostípus jelenik meg, a mezőváros. Szűcs Jenő mutatott rá elsőnek arra, hogy a XV. század jellemzője Magyarországon nem új városok kialakulása, nem is a XIV. század elején városi rangot viselő telepek megerősödése és továbbfejlődése, hanem a mezővárosok kialakulása.86 Bácskai Vera a mezővárosok feltűnését elemezve számszerűen is bemutatta, hogy a mezővárosok kialakulása a XV. század harmadik harmadában érte el csúcspontját.8' A három korszakot áttekintve merül fel mármost a kérdés: milyen új jelenségeket fedhet fel a koldulórendek fentebb ismertetett elterjedése, milyen eddigi megállapításokat támaszthat alá vagy gyengíthet? Emlékeztessünk röviden arra, amit fentebb a domonkos rend elterjedéséről mondottunk, hogy ti. terjedésük 1260 után elakadt, kolostoraik túlnyomó többsége 1260 előtt keletkezett. Ez az időpont a magyar városfejlődésben az átalakulás korszakára esik és tegyük mindjárt hozzá, hogy a XII. század végétől a XIV. század elejéig tartó korszakot mindeddig nem tudtuk felbontani, nem tudtuk a folyamat lezajlását meghatározni. A dominikánusok terjedése most kulcsot ad a kezünkbe. Megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy 1260-ig városaink közül — akár régebbi és európai várossá átalakult telepről, akár újonnan alapítottról van szó — azok voltak a jelentősek, vagy még pontosabban: városi jelleggel rendelkezők, ahol a domonkos rend megtelepedett. Az első jellemző vonást a kolostorok számában találhatjuk meg. Mint már mondottuk, 1270-ben a magyar provinciában 30 férfi és 2 női kolostor volt, ebből azonban le kell vonnunk a dalmáciaiakat, s így Magyarországon 26 kolostor marad, amihez még 3, az 1303. évi jegyzékben nem szereplő, de bizonyíthatóan meglevő kolostor járul.88 A 28 kolostor közül sajnos egy dunántúlit és két erdélyit nem tudunk azonosítani. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a XIII. század derekán Magyarországon mintegy harminc olyan település volt, amelynek jellege megfelelt az európai városok jellegének, és ez a megállapítás már önmagában véve jellemző az ország társadalmi és gazdasági helyzetére. Még jellemzőbb a domonkos kolostorok földrajzi elhelyezkedése. Buda környékén itt is bizonyos koncentrációnak vagyunk a tanúi (Buda, Pest és Esztergom). A határmenti városok közül még csak Kassa és Nagyszombat szerepelnek, a bányavárosok közül csak Selmec- és Gölnicbánya. Nem találunk dominikánus kolostort sem a sóbányák közelében, sem az erdélyi Radnán, amelynek jelentős ezüstbányája volt már a tatárjárás előtt. 86 Szűcs J.: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bpest. 1956. 98. 1. 87 Bácskai V.: Magyar mezővárosok a XV. században (Ért. a törttud. köréből. Új sorozat 37.) Bpest. 1965. 16—16. 1. 88 Pfeiffer: A Domonkos rend... 27—28. 1. 6*
